A túl sok alkohol

Üvöltésre ébredek. Valami „miafasz” vagy „miakurva” lehet, mire hirtelen kipattan a szemem és mintha hideg vízzel öntöttek volna le. Az elsõ, amit meglátok, Gábor riadt tekintete két centire az arcomtól. A második a teljesen meztelen teste, amint félig átöleli az én szintén meztelen testemet. A harmadik pedig az ajtóban álló Lilla, Gábor nõvére, amint kikerekedett szemekkel, félig döbbenten, félig mosolyogva figyel minket.
– Ki tudnál menni egy kicsit? – hallom meg Gábor hangját magam mellõl, mire a nõvére hangosan felnevet.
– Persze, miért is ne?! – hangja egyszerre kétségbeesett és hisztérikus, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a következõ pillanatban sírva fakadjon, könnyezve nevessen vagy hagyja az egészet a picsába.
De én már nem rá figyelek, hanem Gáborra, aki lassan kibontakozik az ölelésembõl, az ágy szélére ül és öltözködni kezd. Ahogy a hátát mutatja nekem, kedvem lenne végigsimítani rajta, emelem is a kezem, de az utolsó pillanatban meggondolom magam. Mi a faszt csinálsz, Jani?
Bevillan elõttem egy kép, amint Gábor izmos hasfalát csodálom, miközben épp azon vagyok, hogy lehúzzam magamról a pólómat. Elhessegetem a képet, és visszatérek a valóságba.
Hasogat a fejem, a hátam elgémberedett a kényelmetlen alvástól, a számban még érzem a tegnap esti ondó sós ízét. Meztelen vagyok, a paplan valahol eltûnt, a szoba pedig nem az enyém. A tulajdonosa épp a nadrágját húzza fel, még elkapom, amint a boxeralsója eltûnik a farmerben. Magára kapja a tegnap esti pólóját. Visszanéz rám, tekintetébõl semmit sem tudok kiolvasni. Remélem, az enyémbõl több biztatás látszik.
– Mindjárt jövök, addig… – kezével legyint egyet, kiérzem belõle, hogy már nem vagyok kívánatos meztelenül, de mégsem így fejezi be a mondatot. – Addig ne tûnj el.
Sután elfordítja a fejét, mondani akarok valamit, de már nyitja az ajtót, hogy gyorsan el is tûnjön mögötte. Az utolsó, amit megpillantok, mielõtt újra becsukná, a nõvére fekete frizurája, amint közelít Gábor szõkésbarna hajához.
Újabb kép: Gábor, amint hálásan, lelkesen, szeretettel néz le rám, miközben a számat kitölti kemény farka. Érzem, ahogy a gondolattól is elkezdenek zsongani a heréim, úgyhogy gyorsan felülök és megpróbálok másra koncentrálni.
Elsõ kérdés: hol lehet a boxerem? Körbejárom a szobát, közben megtalálom a pólómat, a nadrágomat, mindkét zoknimat és a cipõmet is. Végül a takaró halma alól kerül elõ és gyorsan magamra húzom. Bár jóval koszosabb vagyok az ideálisnál, nem érdekel a dolog. Egymás után jön a többi ruhadarab is, egyedül a cipõt hagyom, inkább belehuppanok a fotelba és felrakom a lábam a romokban heverõ ágyra.
Második kérdés: hogy a faszba kerültem az egyik kedvenc szexuális fantáziámba? Rögtön érkezik a következõ is: lehet, hogy most is csak álmodozom? Az ellenkezõjérõl hamar meggyõz a fejfájásom, a szûnni nem akaró lüktetés a farkamban és az állandó bûntudat, amirõl azóta nem akarok tudomást venni, hogy reggel belenéztem Gábor rémült zöld szemébe.
Nézzük a tényeket. Tizenhét éves vagyok, vagyis minimum öt éve sejtem és legalább három éve el is fogadtam, hogy nem csak a lányok érdekelnek. Nagyjából ennyi ideje szerepelnek erotikus fantáziáim jelentõs részében fiúk és egy ideje egyre kevésbé zavar a dolog.
Azóta Gábor az egyik visszatérõ szereplõ ezekben, mióta kilencedikes koromban elõször láttam meztelenül a tesi óra utáni zuhany közben. Akkor gyorsan kimenekültem a gõzbõl, hogy a következõ években a nevetségességet is vállalva óvakodjak a közös zuhanyzástól. Viszont azóta rendszeresen feltûnnek vágyálmaimban a halványan látszódó kockái – vékonyabb termetével, szõrtelen mellkasával, csókolnivaló nyakával és erõs karjaival együtt. Meg persze az ígéretes méretûnek tûnõ farkával, amit ugyan korábban sosem volt szerencsém keményen látni, de a fantáziám azért képes volt kitölteni a hiányzó részleteket.
Mégis, azt hiszem, a hasába szerettem bele. Az elmúlt években ezerféleképpen képzeltem el, amint csókolom, simogatom, puszilom, nyalogatom, kényeztetem, persze azért más testrészeket sem kifelejtve. Amit végre élõben is megtehettem, mint arra minden jel mutat.
De tényleg, mi történt tegnap?

Ami biztos: az osztály nagyobbik fele házibuliba volt hivatalos. Az is biztos, hogy mindenki sokat ivott, én meg egy idõ után elég bátorságot öntöttem magamba ahhoz, hogy kiválasszam az egyik legszexibb csajt az évfolyamból és flörtölni kezdjek vele. Még arra is emlékszem, hogy mire visszaértem a következõ adag piával, már Gábor is a csajra hajtott.
Innentõl kezdenek egyre zavarosabbak lenni az emlékek. Mindkettõnk közös vágya, Szandra nem jutott könnyen döntésre, hogy melyikünkkel is szeretne mélyebb ismertséget kötni, így egyikünket sem zavarta el. Egy idõ után annyira kínos kezdett lenni a szitu, hogy valaki (talán pont Gábor?) bedobta, miért is lenne baj az, ha hárman lennénk az este meztelenebbik részén. Ahogy próbálok a véletlenszerû képek között valami sorrendiséget találni és folyton elhessegetni azt a képet, ahol elõször nyalom meg Gábor makkját, eszembe jut, hogy talán túl lelkesnek mutatkoztam Szandra elõtt a hármas ötletére. Annyi fantáziám szerepelt ebben egyszerre – Szandra meztelenül, Gábor meztelenül, ráadásul együtt és még velem is –, hogy csoda, nem kezdtem el lelkesen ujjongani. De valahogy mégis elindultunk a házibuliból Gáborék lakása felé, ahol elvileg minden családtag elutazott a hétvégére.
Az még rémlett, hogy Szandra félúton meggondolta magát. Nem hibáztatom, a hûvös júliusi éjjel engem is kijózanított annyira, hogy elkezdjek félni, de úgy tûnik, õ még jobban beijedt a két borzasztóan kanos srác lehetõségétõl. Mondjuk valószínûleg az sem segített, hogy Gáborral folyton azzal szívattuk, bírni fogja-e egyszerre kettõvel…
Viszont, hogy miután a lánytól elköszöntünk, miért mentem fel mégis Gáborhoz, az teljes rejtély. Talán inni? Amint lekabátoltunk, Gábor már töltötte is vizes pohárba a pálinkát, én meg talán túl lelkesen döntöttem magamba. Innentõl ugyanis filmszakadás, csak kósza képek maradtak meg, amik mint a hülye reklámok, folyton felugranak a tudatalattim operációs rendszerében.
Egy: végigsimítok Gábor felsõtestén, a pólón keresztül érzem az izmait és mire a kezem a nadrághoz ér, már nem csak az õ farka dudorodik át a farmeren, de az enyém is ki akar robbanni.
Kettõ: vetkõzünk. Amint meglátom a boxeren átsejlõ formákat, óriásit nyelek és olyan kemény leszek, mint még soha.
Három: csókolózunk. Nem tudom, ki kezdeményezte, az viszont nagyon is rémlik, hogy milyen elképesztõ, mindent elöntõ boldogságot éreztem abban a pillanatban, amikor egymáshoz ért a testünk. Kezem kalandozni kezd, az övé elég hamar rátalál a farkamra.
Négy: a fotelben ül, én elõtte térdelek, a combját markolom. Elõttem ott csillog a makkja, egyik kezemmel finoman hátrahúzom a bõrt és megnyalom. Hallom, ahogy halkan felsóhajt, mire végignyalom a kõkemény farka oldalát.
Öt: enyhe hányingerem van, kissé fulladozom, de ezt próbálom nem kimutatni, miközben Gábor épp telelövi a számat. Nem tetszik az íze, de mégis úgy nyelem, mintha a legfinomabb nedû lenne. Finoman nyalogatom, szívogatom még a lüktetõ farkát, mire újra és újra kéjesen felnyög.
Hat: az ágyon birkózunk. Fogalmam sincs, hogy miért, de próbálok mindent beleadni és magam alá gyûrni Gábor testét. Közben markolom, ahol csak tudom, a farkam még mindig kemény, majdnem elélvezek minden alkalommal, amikor hozzám ér.
Hét: tényleg elélvezek. Az ágyon fekszem, a szemem a plafon egy szürkésbarna pöttyére tapad, miközben minden porcikám lángol. Ahogy Gábor nyelve megérinti a makkomat, mintha újabb adagot lövellnék magamból.
Nyolc: fátyolosan látom Gábor zöld szemeit. A testünk összefonódik, a kezemmel a hátát simogatom.

Nyolc kép. Nyolc képnyi boldogság, öröm, vágy és kéj, ennyi maradt meg az elõzõ éjszakából. És a ráadás: Lilla döbbent tekintete az ajtóban.

Ahogy végiggondolom az eseményeket, újra merevedésem lesz. Próbálom valami nem látványos helyre igazítani, miközben nyílik az ajtó. Mosolyát látva azonnal elfelejtem, mit akartam csinálni, lában lerántom az ágyról, és emelkedek a fotelbõl.
– Csak nyugalom, maradj csak – int le, mire visszaesem a karfák közé. Az ágy szélére ül, térde majdnem hozzáér az én térdemhez. – Elmagyaráztam Lillának a helyzetet, semmi gond, nem mondja el senkinek, mit látott. Fú, azért kicsit paráztam.
– Milyen helyzetet? – teszem fel a legszarabb kérdést, ami csak lehetséges. Fasz vagy Jani, legalább egy köszönömöt kinyöghettél volna.
– Hát… kettõnket – legyint megint egyet, amivel ki tudna kergetni a világból.
– Mi van kettõnkkel? – értetlenkedek, mintha most hallanék elõször arról, hogy egymás karjában ébredtünk reggel.
– Mi lenne? – nevet fel, most néz elõször a szemembe azóta, hogy visszajött. – Minden áron azt akarod, hogy kimondjam, tegnap este leszoptuk egymást? Tessék, kimondtam.
– Nem, ez megvan – nevetek én is. – De tudod… az este bizonyos részei elég homályosak.
– Nem is csodálom, amennyi piát nyeltél. Kész csoda, hogy nem hánytál rám az éjjel.
– Na, azért annyira csak nem volt súlyos a helyzet – akadozóvá válik a hangom, bár nem is tudom, miért. Máskor ez nem szokott gondot okozni. – Vagy… mégis?
Gábor nevetésétõl mintha megtisztulnék: kiûzi belõlem mindazt, ami eddig a mellkasomban feszült. Teli szájjal nevetek én is, hirtelen megértem, mennyire nincs mitõl félnem. Most már minden rendben lesz.
– Szóval… – kezdem, miközben a szemem törölgetem az örömkönnyek után. – Te mire emlékszel?
– Az még megvan, hogy mindketten Szandrát hülyítettük? – kérdõn néz rám, mire biccentek. – Jó, és az, hogy utána beijedt, mire te szerelmet vallottál nekem?
Ledermedek.
– Hogy… mi?
– Jó, akkor még nem teljesen, de azért nehéz volt félreérteni – értetlen tekintetemet látva elvigyorodik, úgy folytatja. – Miután Szandra elment, hosszan ömlengtél arról, hogy pedig milyen jó lett volna, ha mindketten kúrjuk. Majd amikor csak szívattalak, hogy mi van, csak nem a farkamat akarod látni, akkor úgy néztél rám, mintha lelepleztelek volna. Szóval amikor megkérdezted, hogy mióta tudom, onnan elég egyértelmû lett.
– Jézusom – sóhajtok, mintha újra átélném azt a percet. Kínos.
– Áh, csak kicsit lepõdtem meg, amúgy is gyanítottam. Mondjuk amikor mondtam, hogy próbáljuk ki, elég vicces volt az arcodat figyelni.
– Már mi az hogy gyanítottad?
– Meséltem tegnap éjjel, nem emlékszel? Eléggé nyílt titok, mióta tizedikben részegen le akartad szopni a Marcit.
Újabb kínos éjjel története, amire csak homályosan emlékszem. Másnap könyörögtem Marcinak, hogy ne mondjon senkinek semmit, de ezek szerint mégsem sikerült magában tartania.
– Semmi para, csak páran tudjuk az osztályból. Ha eddig nem szopattunk vele, ezután sem fogunk, nyugi. Azt meg elég régóta sejtem, hogy tetszem neked. Ahogy mindig megbámulsz félmeztelenül, ahogy kerülöd, hogy meztelen legyél, ahogy szeretsz hozzám érni, ahogy a szemeddel vetkõztetsz… Ja, feltûnt, nem vagyok vak – teszi hozzá, miután a kezembe temetem az arcom. – Mondom, nyugi, nincs gáz.
– És mi történt utána? – kérdem, hátha nem lehet ennél kínosabb már.
– Hazáig alig szólaltunk meg, úgyhogy tudtam, szükség lesz némi szíverõsítõre. Ittunk egy szép adag pálinkát, mire eléggé elkezdtél rám nyomulni, én meg belementem. Leszoptál, ami életem legjobb szopása volt, köszönöm újra – rám vigyorog, amitõl elszorul a torkom. – Aztán rá akartál venni, hogy én is szopjalak le, de hát… engem kicsit gyõzködni kellett.
– Ezért birkóztunk?
– Szóval mégiscsak emlékszel! Ja, miután eldurrantam, már annyira nem fûlött hozzá a fogam, hogy a számba vegyelek… Bocs – legszívesebben megcsókolnám, ahogy felfedezem a szemében a szégyenkezést, de nem merem. – De a bunyótól újra lázba jöttem, szóval bõszen szoptalak, mind a tíz másodpercig, amíg bírtad.
Ettõl újra a kezembe temetem az arcom. Bassza meg, mi jöhet még?!
– Ne aggódj, kicsit váratlanul ért, de a lényeg, hogy neked jó volt – megint nevet, ez jót jelent. – Aztán befeküdtünk az ágyba és te elmesélted, hogy kilencedik óta belém vagy zúgva, hogy hányféleképpen képzelted már el, hogy a szádban tartod a farkam, és a többi.
Felnyögök. Ok, nekem végem.
– És te mit meséltél?
– Elkezdtem mondani, hogy én már próbáltam egyszer sráccal, de két mondat után bealudtál.
– Mi? Te már voltál sráccal?
– Ja, a nõvérem egyik pasijával, majd máskor elmesélem – már megint az a kurva legyintés. – Lényeg, hogy nekem annyira nem volt ez olyan új, bár, õszintén szólva, nem veled képzeltem volna el a második alkalmat. De nyugi – teszi hozzá rögtön, gondolom miután észrevette, hogy ettõl egy világ omlott össze bennem. – Azért eléggé élveztem a tegnap estét, fõleg, hogy így részegen elég sok fontosat megtudtam rólad. Nem bánnám, ha máskor is tartanánk ilyen éjjeleket…

Ez kellett. Ez az egy mondat, hogy nincs minden remény veszve, hogy lehet még szerencsém ebben a kibaszott életben. Szinte azonnal felpattantam a fotelból, könnyes szemmel vetettem Gáborra magam és õ sem ellenkezett túlságosan a csókomnál. Levenni gyorsabb volt a ruhákat, mint felöltözni és pillanatok alatt már megint újraélhettem kedvenc álmomat. Félig az ágyon fekszik, érzem, hogy kényelmesebb pozícióba akarna helyezkedni, de tõlem nemigen tud. Én ugyanis már rég a számba vettem a gyorsan megkeményedõ farkát és úgy szopom, mintha elõször csinálnám.

Sztorinet 18+
XXX csajok
Pornó sztorik
Magyar pornó