Homoerotikus mese - Jóapa és Lackó

Kerek egy hét telt el. Boldogabb vagyok Jóapanal, mint valaha. Talpig úri ember. De szó szerint. Kevin miatt, pedig nagyon aggódom. Összeveszett Sammel valamiért és nem akarják elárulni, hogy miért. Szerintem nem komoly dolog, de úgy is kibékülnek majd. Ennek bizonyítéka is szokott le. Az éjszakai kiáltozások, amik a hálószobából jönnek ki. Nem tudom, hogy Sam mit mûvel az ágyban, de Kevin sikolyait hallgatva jó munkát végez. Épp lasagnet készítek, mert tudom, hogy ez Jóapa kedvenc étele.

─ Ez hihetetlen! ─ kiáltozott Kevin. ─ Ne légy már ennyire csökönyös!

─ De ha egyszer nem akarom, akkor törõdj bele! ─ csapta magára Sam az ajtót.

Kevin a fürdõbe rohant.

Letettem a konyharuhát, majd bekopogtam a szobába. ─ Sam beengedsz? ─ kérdeztem félén-ken.

Egy kicsit vártam, majd a kilincs elfordult. Leültem az ágyra.

─ Mi bajotok van? ─ döbbentem néztem rá.

Sam nagyot sóhajtva ült le az ágyra. Az arca gondterhelt volt.

─ Párizsba kellene mennem, munkát kaptam egy divatcégnél. ─ felelte. ─ De nem megyek el, mert nem hagyom itt Kevint. Õ nagyon fontos számomra.

─ Kevin mit mond? ─ kérdeztem rá.

─ Menjek el, és a céljaimnak éljek. ─ lábadt könnybe Sam szeme. ─ Én szeretem. Õszintén szólva én ragaszkodom hozzá. Nem a testemért, és nem is a pénzemért van velem, hanem magamért. Hogy hagyhatnám itt?

─ Oh Sam. ─ jelent meg Kevin az ajtóban. ─ Hát errõl van szó. Én is szeretlek. Tiszta szívembõl. De a modell karriered is fontos. És pár év múlva, visszafogod sírni, ha most nem mész el.

Sam odalépett Kevinhez, majd megcsókolta. De az a csók, amit abban a pillanatban láttam. Tele volt szenvedéllyel, szerelemmel és bánattal. Kétségbeesett.

─ Menj vele Kevin. ─ mosolyodtam el. ─ Sam mellett a helyed.

─ De veled, mi lesz? Mit fogsz itt csinálni egyedül? ─ nézett rám Kevin szomorú szemekkel.

─ Ne aggódj. Minden rendben lesz. Majd hívjuk egymást. Mi mindig barátok leszünk.

Kevin odajött, majd átölelt.

Visszamentem a helyemre, majd elõvettem a nagy dossziémat, amiben az aznapi munkám volt. Legalább ez elterelte a figyelmemet arról, hogy Kevin és Sam a két legjobb barátom, tegnap este óta, Párizsban vannak.

─ Ma este? ─ hallottam meg Jóapa, bársonyosan, mély hangját, magam mellett. ─Mit szólnál egy Guns n Rosses koncerthez?

─ Örömmel. ─ mosolyodtam el. ─ De úgy tudtam, hogy már minden jegy elkelt.

─ Ne félj amíg engem látsz. ─ hajolt oda hozzám Brian, majd belecsókolta a fülembe.

Megugrottam, mikor lágyan nyalta. Felsóhajtottam. ─ Kívánlak. ─ súgta a fülembe.

─ Az irodádban leszek, úgy öt perc múlva. ─ simogattam meg nadrágon keresztül, kemény férfiasságát.

Ahogy bezártam magam mögött az ajtót, úgy estem neki Jóapanak. Szinte letéptük egymásról a ruhadarabokat. Végig csókoltam a testét és másra sem vágytam jobban, mint hogy a farka a számban legyen. Keményen szoptam. Szinte majd elnyeltem a számmal a húsz centis gyönyörûséget. Nyögések közepette élvezett a számba. Nem gyõztem lenyelni a sûrû, sós folyadékot.

Amint este értem jött, azonnal mentünk a koncertre. Az elsõ sorban álltunk. Lassúzni kezdtünk, mikor meghallottuk a November Rain címû számukat.

─ Szeretlek. ─ súgta a fülembe Jóapa, miközben gyengéden cirógatta a tarkómat.

─ Én is téged. ─ azt akartam, hogy ez a pillanat, soha ne érjen végett.

Döbbenten álltam a saját lakásom ajtajában. Minden fel volt dúlva. Az asztal, a székek, a kanapé, az összes papírjaim a földön hevertek.

─ Hívom a rendõrséget. ─ vette elõ a telefonját Jóapa.

Elindultam a szobám felé. Az ajtó nyitva volt, pedig jól emlékeztem rá, hogy bezártam. Las-san beléptem és megláttam az ágyamon lévõ hullát.

─ Jóapa! ─ kiáltottam el magam.

Kiakartam menni, de észrevettem a falamon lévõ, vérrel írt szöveget.

─ Te jó ég. ─ nézett Jóapa a hullára.

Éreztem, hogy rosszul leszek. A látásom homályos volt, azután már nem emlékeztem semmi-re sem.

Felriadtam. Levegõ után kapkodtam.

─ Nyugalom. ─ suttogott Jóapa lágyan a fülembe.

A zokogás kitört rajtam. ─ Meg fog ölni.

─ Nem! Én nem engedem! ─ szorított magához.

Ránéztem. ─ És téged is. ─ fúrtam a fejemet a mellkasába.

Egész este reszkettem.

Másnap reggel idegen hangokra ébredtem. Émelyegve keltem föl az ágyról, majd az elõszoba felé vettem az irányt. Egyenruhás rendõrök.

─ Tudják már, hogy hol van Nocolas Salvatore? ─ kérdezte Jóapa a felügyelõtõl.

─ Elég jól bujkál, viszont további hullákat is találtunk. Jó okunk van feltételezni, hogy Nicolas homofób. Az eddigi áldozatai melegek voltak. Gyanakszunk, hogy maga, Mr. Colins, ön lesz az új áldozata.

A szavak hallatára teljesen rosszul lettem.

─ De az igazi áldozat az ön kedvese.

A lábaim megadták magukat. A földre rogytam és némán zokogni kezdtem. Mindenki meghal miattam. Ha Jóapával történik valami, azt nem fogom tudni elviselni.

─ Lackó. ─ guggolt le mellém Jóapa.

─ Nem lehet. Nem lehet bajod, azt nem élném túl. Miattam vagy veszélyben.

─ Nem igaz. ─ ült a hátam mögé Jóapa, majd a mellkasára feküdtem.

Zokogtam. Nem érdekelt, hogy ki hallja, ki nem, de jól tudtam, hogy a múltam elõl nincs menekvés.

Sztorinet 18+
XXX csajok
Pornó sztorik
Magyar pornó