Kórházi perverz kalandok
Lolita visszaemlékezése: 19 éves voltam, elsőéves a Tanítóképző Főiskolán. Az évvégi vizsgaidőszakban (június második felében), a mai vizsgát követően már csak egy könnyű vizsgám volt hátra, az is csak két hét múlva. Vidéki lévén kollégiumban laktam. Nagyon sokat kellett tanulni, készülni a gyakorlatokra, ezért kevés szabadidőm volt. A koleszos fiúk vagy linkek voltak, és dizsizni jártak, a néhány jófej srácnak pedig már volt barátnője, így egyedülálló voltam. Igazi jóbarátom a gimiben sem volt, illetve a szüzességem sem vesztettem el, persze ezt nem kötöttem a szobatársnőim orrára, csak úgy mondtam, mintha már rég túllennék rajta, és csak amiatt nincs most barátom, mert a továbbtanulás miatt vált külön az életünk.
Péntek reggel volt, nagyon izgultam, mert a matek kollokviumra megyek, és állítólag a Schwarz, az az állat is vizsgáztat ma. Reggel úgy ébredtem fel, nyomott a gyomrom, mint ahogy szokott a vizsgák előtt, nem volt kedvem reggelizni, de a hasam kicsit fura volt. Reménykedtem, hogy nem a vizsga alatt jön meg a menstruációm, mert igazság szerint már a hét elején kellett volna jelentkeznie, de hát máskor is előfordult, hogy késett, pláne ilyen helyzetben. A rektori épület előtti szobor legfényesebb részét én is megsimogattam, és a vizsga szerencsére sikerült, visszamentem a koleszba összecsomagolni, de nem jól éreztem magam, ebédelni sem volt kedvem, így inkább ledőltem pihenni. Anyuéknak küldtem egy SMS-t, hogy csak holnap megyek haza, nem volt kedvem ilyen állapotban többszáz kilométert vonatozni. Biztos a matek vizsga izgalma készített ki, és igazság szerint a sok tanulás miatt kevesebbet aludtam a szokásosnál. A kollégiumi szobában egyedül voltam, mert a többieknek ezen a héten már nem volt vizsgájuk, hazamentek tanulni, mert itt a koleszban nem mindíg lehet rendesen, ugyanis alattunk levő szinttől kezdődik a fiúk emeletei, és itt külföldi hallgatók is vannak, akik néha még éjjel is nyomatták nagy hangerővel a fejlődővilágbeli népzenéjüket.
Már késő délutánra járt, mire felébredtem, kicsit pihentebb voltam, de a hasam az továbbra is olyan volt, mintha megfeküdte volna valami a gyomromat. Felöltöztem, lementem a kollégiumi ügyeleteshez, hogy nem érzem a legjobban magam, aki azt javasolta, hogy menjek el a közeli orvosi ügyeletre, ott majd felírnak valami gyógyszert. Majd egy órát kellett várnom, mire behívtak, a doki kérdezett egy-két dolgot, megnyomogatta a hasam, és azt mondta, hogy menjek be a kórházba, nézzen meg az ottani orvos is, mert nem tudja mi a bajom, de nem tűnik komolynak. Valószínűleg csak megnéznek, és utána elengednek majd. Adott egy beutalót a sebészetre, és busszal elmentem a kórházba.
A sebészeti osztályra kellett mennem, mert ilyenkor már nincsenek a rendelőben, a kötöző előtt persze több ember volt, mindenféle apró-cseprő sérülésekkel, meg hasfájással, itt is várnom kellett. A lépcsőházban és az előtérben egy népes csapat tanyázott, hatalmas tál krumpli, csirke volt az edényekben, iszonyatos morzsa és panírhalom a földön, a cigarettafüstöt pedig vágni lehetett. Persze cigarettacsikkekből is szőnyeget lehetett volna kirakni. Valami vajdát hozhattak a sebészetre – gondoltam.
Mikor végre bementem, egy fiatal dokihoz kerültem, szerintem még meg sem száradt a tinta a diplomáján. Részletesen kikérdezett, azután megkért, hogy menjek a függönnyel elkerített vizsgálóasztalhoz, és ott vetkőzzek le. A függöny másik oldalán éppen valakinek a fejsebét varrták, persze hiába kapott érzéstelenítőt, azért lehetett hallani a műveletet. A doki részletesen megvizsgált, még a melleimet is megnézte, nincs-e benne valami kóros csomó, a legvégén pedig belenyúlt a fenekembe; biztos ez is hozzátartozik a vizsgálathoz gondoltam. Kicsit kellemetlen volt, de nem vészes. Utána felöltöztem. Mondta a doki, hogy nem egyértelmű a dolog számára, hívja az ügyeletvezetőt, vele is megbeszéli a problémát. Néhány percen belül sikerült is megtalálnia az illetőt, aki ismét kikérdezett, rákérdezett, hogy mikor volt az utolsó menstruációm. Mondtam, hogy már a hét elején kellett volna jelentkeznie, de úgy látszik, hogy késik. Kétszer is rákérdezett, hogy nem vagyok-e terhes, de hiába mondtam, hogy még szűz vagyok, ez nem győzte meg, mert attól hogy valaki szűz, még lehet terhes. Mondta, hogy nőgyógyásznak is megmutatnak a röntgenvizsgálat előtt, nehogy sugarat kapjon a baba. Persze lehet hogy a nőgyógyászati ultrahang során majd elvesztem a szüzességemet – tette hozzá kajánul. Ő is megvizsgált, ő is belenyúlt a fenekembe. Csak azt nem értem, hogyha a hasam fáj és nem a végbelem, akkor miért mindenki oda nyúlkál, meg ott nyomkod. /ezt később Maria elmagyarázta, hogy a hasüreg alsó felszíne, illetve a kismedence innen vizsgálható a legkönnyebben, azonkívül, ha belső vérzés van, akkor van amikor ezzel a vizsgálattal állapítható meg/. Végre felöltözhettem; a doki szólt a nővérnek, hogy rutin vérvétel a nőgyógyászati vizsgálat előtt, meg hogy lesz majd egy kis infúzió, mert eléggé kiszáradtnak nézek ki. Igazság szerint a hányinger és a hasam miatt nem sok vizet ittam ma.
Irma nővér az erősen rövidlátó szemüvegével és a maga mázsán felüli testsúlyával második szúrásra végül eltalálta a vénámat, vagy 4-5 csőnyi vért vett tőlem, és megnyugtatott, hogy valami műanyag csövet hagy az érben, és többször már nem kell megszúrni.
A beteghordó elvitt a nőgyógyászhoz, aki türelmesen kikérdezett, mikor volt az első menstruációm, mikor az utolsó, mennyire szabályos időközönként jelentkezik, mennyire erős vagy fájdalmas, tampont vagy betétet használok-e, mikor volt az utolsó szexuális kapcsolatom, stb. A vizsgálószobában a függöny mögött ismét le kellett vetkőznöm, felfeküdni arra a nőgyógyászati vizsgálóasztalra, melyről szobatársnőimtől oly sokat hallottam, és persze egyikük sem lelkesedett érte. A nőgyógyász elmagyarázta, hogy mivel szűz vagyok még, ezért hüvelyi betapintás nem lesz, csak a végbelemen keresztül végzi a nőgyógyászati vizsgálatot. Fél órán belül már harmadszor nyúlnak be oda, minek még csak a környékén sem járt idegen.
Rákérdeztem, hogy lesz-e nőgyógyászati ultrahang vizsgálat, de megnyugtatott az orvos, hogy szüzeknél csak igen indokolt esetben szokták végezni, akkor is csak akkor, ha a beteg beleegyezik, illetve ő jelenleg nem tartja szükségesnek, elegendő lesz a sima hasi ultrahang vizsgálat is.
Kérdeztem, hogy mitől fáj a hasam, mert már többen vizsgáltak, de még senki semmit nem tud. Lehet, hogy atípusos vakbélgyulladásom van, ezért vannak ilyen furcsa panaszaim. Terhességre utaló jelet nem észlelt.Végre valaki mondott már valamit!
A beteghordó átvitt egy másik épületbe, ahol előbb ultrahang vizsgálatot csináltak, itt is leírták, hogy nem vagyok terhes – miért nem lehet ezt elhinni egy érintetlen lánynak? – majd megröntgeneztek, szerencsére semmi nagy eltérés nem volt. A hasam viszont egyre jobban fájt, azt nem tudom, hogy ez esetleg egy betegség tünete, vagy csak olyan sokat nyomkodták, hogy annak a következménye. Egyre erősebb hányingert éreztem, remélem nem itt a folyosón fogok majd hányni, de ha igen, akkor hová? A beteghordó visszakisért a sebészetre. Azt persze nem értem, hogy miért tegez le rögtön egy idegen nőt, ez nem egy baráti társasági összejövetel, ahol így szokás.
A sebészeten az ügyeletvezető megnézte a röntgenleleteimet, a laboreredmények szerint valami gyulladásos jel is van. Mondtam az orvosnak, hogy egyre rosszabbul érzem magam, fokozódott a hasi fájdalmam, lehet hogy nemsokára hányi is fogok. Szóltak az Irma nővérnek, hogy vigyen be a kórterembe, kapjak még infúziót, meg valami hányingert csökkentő gyógyszert az infúzióba. A kórteremben már csak baloldalon, az ajtó melletti ágy volt szabad, itt volt a vízcsap is. Amikor kiderült, hogy nem hoztam magammal semmit, rögtön zsörtölődni kezdett, hogy ez nem diszkó, hogy csak retiküllel jövünk. Szabadkoztam, hogy az ügyeleten egy szóval nem mondták nekem, hogy benntartanak a kórházban.
A sarokban valami idősebb nő jajgatott, akinek érszűkület miatt elgennyedt a lába, és nem engedte, hogy levágják; valószínűleg miatta van itt az a népesebb csapat a lépcsőházban és az előtérben. Azt persze nem értem, hogyha már nincs látogatási idő, akkor miért nem küldik el őket.
Irma hozott valami agyonmosott, kifakult, kissé szakadozott hálóinget, hogy ezt vegyem fel, a ruháimat majd elzárja. Az átöltözés idejére kicsavarta az infúziós csövet, nehogy kirántsam, majd azt követően ismét továbbfolyt az infúzió. Mivel az infúzió az ágyhoz – kórteremhez kötött, kénytelen voltam az éjjeliszekrény polcán levő bilit használni. Még szerencsére, hogy a jajgató nő kivételével a többiek már aludtak – hála a nővér által kiosztott altató tablettáknak.
Este 11-ig vagy három üveg infúziót kaptam, de a hasam egyre jobban fájt, és már hánytam is. A nővér szólt az orvosnak, aki megint megnyomogatta a hasamat, és azt mondta, hogy szinte biztos, hogy vakbélgyulladásom van, hamarosan megoperálnak. Aláiratott valamilyen műtéti beleegyező nyilatkozatot, majd szólt a nővérnek, hogy készítsen elő a műtétre, addig ő szól az altatóorvosnak meg a műtősnőnek, hogy lesz egy sürgős műtét.
A jajgató nőt kivitték cigarettázni a gyerekei, így végre egy kis csend lett a kórteremben. Irma nagy ajtócsapkodás követően ment ki a kórteremből, hogy mindjárt jön vissza. Valóban pár perc múlva megérkezett, a kezében egy legalább kétliteres űrtartalmú, vízzel félig telt kanna, mely aljából egy hosszabb hajlékony gumicső indult ki, majd egy üvegcső toldalék végén egy rozsdabarna egyenesnek tűnő gumicső volt. A hajlékony cső középen valamilyen ollós rendszerű csiptetővel volt elszorítva. A másik kezében levő ágytálat egy kis zsámolyra tette az ágy mellé. Felkapcsolta a kórterem mennyezeti neonját, és odahúzott egy másik állványt.
Húzd fel a hálóinged, a bugyidat is vedd le -mert a műtőbe már bugyi nélkül visznek be-, fordulj a bal oldaladra, és húzd fel a jobb térded! – szólt az ellentmondást nem tűrő felszólítás. Beöntést kapsz!
Hát jó kis előkészítés, szerintem inkább pszichológussal kellene kezdeni legközelebb – gondoltam.
Nekem minden reggel rendesen van székletem – próbálkoztam, de Irma tekintetéből látszódott, hogy felesleges bármit is mondanom. Túl sokat nem tudtam a beöntésről, de ha jól emlékszem, a női magazinokban a szüléssel kapcsolatban volt arról szó, hogy a kismamák többsége szeretné ezt elkerülni, mert kellemetlen dolog.
Kicsit feszengve hajtottam végre a az elrendelt műveletsort, nem szoktam hozzá, hogy mások így lássanak.
Hirtelen felgyorsultak az események: egy gumilepedőt és egy fehér lepedőt tett a fenekem alá, majd azt még láttam a szeme sarkából, hogy valamilyen áttetsző fehéres kenőccsel keni meg az egyenes csövet, majd ahogy elhelyezkedtem az kiszabott testhelyzetben, a következő pillanatban széthúzta a fenekemet, és a végbélnyílásomat is bekente ezzel az akármivel. Jutott a nagyajkaim hátsó részére is egy adag. Azután egy kérlelhetetlen kemény dolog nyomulását éreztem a végbelemben, mely az orvosi vizsgálathoz képest sokkal mélyebbre ment, sokkal fájdalmasabb volt, sokkal durvább behatolással. Reflexszerűen próbáltam összeszorítani a végbélnyílásomat, de a cső összenyomhatatlannak és ellenállhatatlannak bizonyult.
Nagyokat sóhajtasz ! – harsant a következő vezényszó, abban a pillanatban a hirtelen bezúduló víz fájdalmasan megfeszítette a végbelemet és az alhasamat, kibírhatatlan kakilási ingert éreztem, majd szétrobbant a hasam, a korábbi fájdalom felerősödött, új görcs jelentkezett. Éreztem, hogy visszatarthatatlan ingerem van, a cső mellett valószínűleg próbált kitörni az áradat. Irma a fenekemtől a hátamhoz lépett, hogy nézze mennyi víz folyt már be, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó, és a jajgató nőt hozták vissza a fiai és unokái; semmi kopogás az ajtón, csak nyomultak be, mikor ilyen helyzetben voltam. Irma is kissé lassú felfogású volt, mert már az ágyam magasságában jártak, amikor kapcsolt és öblös hangjával kizavarta őket, akik a maguk jellegzetes hanglejtésükkel a saját nyelvükön karattyoltak vissza valamit, persze közben bámultak rám.
Ez már mindennek a teteje volt, nem bírtam tovább, zokogni kezdtem. Közben zubogott belém a víz, Irma pedig: Nem feszítesz !, Sóhajtozol!.
- Nem bírom tovább! – kérleltem, mire abbahagyta a folyamatot, kihúzta a fenekemből azt a szörnyű csövet, és nyúlt az ágytálért. Ahogy ügyetlenkedő mozdulataival alám tette az ágytálat, robbanásszerűen kitört belőlem a beöntőfolyadék; de az ágytál nyílása még nem volt a fenekem alatt, így egy része az ágytál mellé ment. Az ágytál megtelt, és bár megszűnt a folyadék kiáramlása, ennek ellenére állandóan olyan érzésem volt, hogy még további mennyiség akar kijönni, de nem tud. Irma nagy morgolódások közepette elment lavórért meg szivacsért, hogy letörölhessem magam, mert ebben a kórteremben nem volt zuhanyozó és WC, hanem csak a folyosón. A beszennyeződött hálóinget bedobta a szennyeszsákba, egy takaróval voltam betakarva.
Szerencsére már végeztem a mosakodással, amikor jött az altatóorvosnő és az altatónővér; az orvos röviden elmondta az altatás menetét, majd meghallgatta a szívemet és légzésemet, aláíratta a beleegyező nyilatkozatot. A nővértől kaptam valami injekciót a fenekembe, hogy ettől majd kicsit elbódulok, a műtőben pedig elaltatnak.
Éreztem, hogy álmosabb leszek, azután valamikor Irma tért vissza a műtőssel. A fekvőkocsit laza mozdulattal bekanyarította az ágyam mellé, lerántotta rólam a takarót, és mondta, hogy kapaszkodjak a nyakába, miközben a térdem és a vállam alá nyúlt, majd egy emelő félfordulattal áttett a fekvőkocsira. Míg a betakaráshoz használt lepedőt hajtogatta ki, addig próbáltam minél jobban összeszorítani a combomat, és félbódulatban arra gondoltam, hogy szeméremszőrzetem, ha nem is túl sokat, de legalább a semminél többet fed el. Miután letakart, elindultunk a műtő felé, a família ott várakozott az ajtó előtt. Mondjuk csak a vállam volt szabadon, de a helyzetből láthatták, hogy a lepedő alatt egy meztelen nő van; azt persze nem értettem, hogy miről beszéltek, de gúnyosan röhögcséltek közben.
Csak ne kelljen visszakerülni ebbe a kórterembe!
Megérkeztünk a műtőblokkba, több tolóajtó mellett elhaladva az utolsó műtőbe vittek be; az egyik előző műtőben égett a lámpa, a műtőasztal körül többen serénykedtek.
Megérkezve az utolsó műtőbe, a műtős levette rólam a lepedőt, és áttett a műtőasztalra. A műtősnő már bemosakodott, kesztyűben volt, és szólt a műtősnek, hogy nyissa ki a steril köpenyes dobozt. Belebújt a zöld köpenybe, és utasította a műtőst, hogy borotváljon meg. Félkábultan persze nem fogtam fel, hogy mit is takarhat ez az utasítás.
Fázni kezdtem. Lehet, hogy az altató injekció is okozta, de úgy éreztem, hogy a légkondicionáló is ment. A bal karomat egy kis karfához rögzítették, a másikat pedig az asztal szélén levő sínhez.
Közben nagy kiabálás hallatszott az elülső műtő felől, a műtősnő kirohant, és fémdobozok ütődését, zörejét hallottam. A műtős felém fordult, de arcát már szájmaszk fedte, kezében valami fémes tárgy volt, és közölte, hogy most megborotvál. A Vénusz-dombom jobb felső részét bevizezte, majd rutinos mozdulatokkal elkezdte lehúzni a szőrt, közben fütyörészett. A művelet jellegéből következően persze a bőrt különböző irányból kellett meghúzni, amit smirgliszerűen érdes ujjaival folyamatosan végzett. A sapka és a szájmaszk fedésében nem láthattam tekintetét, de ösztönösen igyekeztem minél jobban összeszorítani combomat. Már végzett a tevékenységgel, amikor visszajött a műtősnő az altatónővér társaságában, és látva a hűvös levegőtől /és persze a borotválástól/ libabőrös testemet, rászóltak a műtősre, hogy takarjon be már végre, nem látja mennyire fázom.
Hamarosan bejött az altatóorvos, elaltatott, majd amikor ismét magamhoz tértem, akkor éppen pofozgattak, hogy ébresztő, túl vagyok a műtéten. Nagyon távolinak tűnt minden körülöttem, a sebész odajött, mondta, hogy problémamentesen, jól sikerült a műtét. Kicsit tovább tartott a szokásosnál, mert a féregnyúlványom a vakbél mögött felcsapódott helyzetben volt, nem pedig lelógott, ahogy általában szokott lenni, ezért is voltak bizonytalan panaszaim. Azt még hallottam félálomban, hogy a főorvos úr egyágyas kórtermébe vigyenek; a főnök úgyis tengerentúli kongresszuson van, mire vissztér, már otthon leszek.
Ismét elaludtam, mikor legközelebb felébredtem, Maria volt mellettem. Bemutatkozott, hogy ő Maria, az éjszakás nővér, ha bármi gondom van, bizalommal hozzá fordulhatok. /Maria 29 éves, diplomás ápolónő/
A nyelvem és a torkom iszonyúan száraz volt, mint később megtudtam, az altatásnál használt injekciókoktél hatása ez. Mohón inni kezdtem a kezembe adott teából, de Maria óvatosságra intett, nehogy félrenyeljek így fekvő helyzetben. Most, hogy végre ittam egy kicsit, jobban éreztem magam, de egy új probléma okozott gondot: majd bepisiltem. Maria megkérdezte, hogy segítsen-e kimenni a kórtermem saját belső WC-jére, vagy ágytálba akarok-e pisilni. Mivel a legkisebb mozdulatra is nagyon fájt a friss műtéti sebem, ezért arra kértem Xéniát, hagy használjam az ágytálat, legközelebbi alkalommal már megpróbálok kimenni. Ügyes mozdulattal kicsit oldalra billentette a csípőmet, becsúsztatta a fenekem alá az ágytálat, majd visszatakart, hogy könnyíthetek magamon. Az ne zavarjon, hogy pisis lesz a gáttájékom és a fenekem, majd segít megmosni, egyébként is nemsokára kezdődik a mosdatás. Egy pár percig átmegy a szomszédos kórterembe, mert hajnal lévén már javában tart a mosdatás és a lázmérőzés.
Sikeresen kiengedtem magamból a sok vizeletet, csak vigyázni kellett arra, nehogy az erős nyomástól túl nagy ívben távozzék, és akkor a takarót is eláztassam. Furcsa érzés volt, ahogy a combom belső felszínén és a fenekemen végigcsorgott a meleg folyadék, miközben mindenhol másutt száraz volt a bőröm.
Nemsokára visszajött Maria, megkérdezte, hogy készen vagyok-e, és igenlő bólintásomra levette rólam a takarót, ügyesen kihúzta alólam az ágytálat, -mely már kezdte kissé nyomni a gerincemet és a keresztcsontomat-, majd kiöntötte a WC-be a tartalmát, és gyorsan elmosta az ágytálat. A lavórba friss meleg vizet hozott, letette a székre, és elkezdte keresgélni a mosakodóeszközeimet. Azt pár másodpercen belül észrevette, hogy semmim sincs, és felajánlotta, hogy hoz a saját holmijaiból. Betakart, míg kisietett, majd hamarosan visszatért tusfürdővel, mosdószivaccsal, fogkefével és fogkrémmel, dezodorral, meg egy hatalmas fürdőlepedővel. Kitakart, majd gyakorlottan elkezdett mosdatni felülről lefelé-, előlről hátrafelé. Kissé szabadkoztam, hogy ennyi gondot okozok számára, de megnyugtatott, hogy az éjszaka folyamán már kétszer megtörölt. Ugyanis rendszeresen ellenőrízni kell a műtéti területen a kötést, hogy nem vérzik-e át, és akkor látta, hogy az előző esti hatalmas beöntés kései eredményeként még az ágyba csordogált némi béltartalom. Úgyhogy popsimosás és lepedőcsere is volt míg aludtam – mondta anyás mosollyal.
Már csak a puncim volt hátra a tisztálkodásból, amikor egy külön kancsót hozott, hogy bő vízzel tudjam megmosni magam, ne maradjon a résben vizeletmaradvány, mely kicsípné a bőröm.
A fájdalmasan feszülő műtéti seb miatt óvatos mozdulatokkal csúsztattam szét a combjaimat, illetve a karjaimmal is jóval lassabban tudtam mozogni, mert kissé előrehajló mozdulatokat kellett tennem, hogy jól elérjem a pisis területeket. A lepedő alatt vízzáró réteg volt, így bátran önthettem magamra a vizet. Mennyivel kellemesebb, ha ezt nem belém öntik!
Nagyon szégyenlős lány vagyok, a kollégiumban is kerültem, hogy fürdés vagy fehérnemű váltás közben meglássanak, de Maria mellett minden oly természetesnek és megszokottnak tűnt, nem éreztem magam zavarban. A fürdőlepedővel alaposan szárazra törült, az egyik sarkát azt meghagyta nekem, hogy megtörölhessem puncimat, majd száraz lepedőt húzott az ágyra. Már kezdte volna rám adni a tiszta kórházi hálóinget, amikor eszébe jutott, hogy a múlt héten a szekrényében hagyott egy kivasalt, könnyű, vékony, fehér, pamutból készült szabadidőruhát. Végül nem ebben ment a strandra a munka után, mert a kelleténél jobban átlátszik, de most ez nekem megfelelő lesz; nem szoros, nincs rajta gomb vagy cippzár, csak egy madzaggal lehet összefogni a nadrág száját, a felső rész pedig laza. Maria hozzám hasonlóan karcsú nő, nagyjából hasonlóak lehetnek a méreteink is, ezért ideális lesz ez a viselet. Segített belebújni a ruhába, és végre megszűnt a kényszerű meztelenségem. Maria elbúcsúzott, hogy hazamegy aludni, de éjszakára ismét visszajön. Illetve a várható pár napos kórházi tartózkodásom alatt minden éjjel ezen a részen dolgozik majd.
A szombat lassan telt el: reggelire teát kaptam csak, ebédre szűrt levest meg krumplipürét. Reggeli vizit, hogy van a kislány, kötéscsere, és már rohant is tovább az orvos. A nappalos nővér is többet volt a másik nővérszobában, mint a sajátjában vagy a kórtermeiben. Pedig jó lett volna egy kis segítség, mert fájó hassal nagyon nehéz kikelni az ágyból és WC-re menni. A WC-re ülni is kínszenvedés /a fiúknak persze ebben is szerencséjük van/, meg felállni is nehéz. Szerencsére van kapaszkodó a kagyló mellett; azok az egyszerű mozdulatok, melyet naponta többször is teszek, most olyan odafigyelést igényelnek, mint valami kezdő csecsemőnek. Az első önálló pisilésnél pár csepp ráhullott a nadrágra, remélem Maria nem lesz mérges emiatt, bár olyan kedves fiatal nő, hogy ezt nem tudom elképzelni róla.
Anyuéknak küldtem egy újabb SMS-t, hogy közbejött valami, és itt maradok; azt nem mertem elmondani, hogy mi történt velem, mert csak halálra aggódnák magukat, és egy csomó gondot okoznék nekik, hogy az ország másik felébe kelljen jönniük, szállást keresni, stb. Azért sem mertem élő hanggal beszélni velük, nehogy a hangomból hallják, hogy baj történt.
Délután ismét görcsösen fájni kezdett a hasam, de nem mertem szólni a nővérnek, eléggé unszimpatikus volt. De aztán éreztem, hogy a méhem nyakcsatornája kezd megnyílni; nem elég hogy késett a menstruációm, most pont a leglehetetlenebb időpontban jön meg. Ráadásul az első egy-két napon nem győzöm szedni a görcsoldókat. A táskámban mindíg hordok magamnál egy betétet, eddig ha egyszer-egyszer váratlanul használni kellett, akkor volt időm bemenni a koleszba utánpótlásért, de ez a hétvége nagyon összejött nekem. Csak abban reménykedem, hogy addig nem kezdek el vérezni, amíg Maria meg nem jön, ő biztosan segít majd. A betét nagyon kényelmes, de ahhoz bugyit kell felvenni, amit valahova elzártak a többi ruhámmal együtt. Mondtak valami szekrényszámot is, de hát nem emlékszem rá, ez nem is csoda az altatást és a műtétet követően. Vacsoraosztást követően megjött a váltás, Maria átvette a kórtermeit, majd kezdte végigjárni, van-e valami teendő.
Elmondtam a problémámat, nagyon kedves volt, kikereste a szekrényből a ruhámat, és áthozta ide ebbe a szekrénybe, így hozzájutottam a bugyimhoz is. A saját ruháim mellé otthonról hozott két garnitúra pizsamát is meg egy hálóinget és egy pár papucsot.
Segített berögzíteni a betétet a bugyim széléhez, majd felvenni a bugyimat; alapesetben ezt pont fordított sorrendben csinálom, de itt most számításba kell venni azt, hogy nem tudok korlátlanul hajolgatni. Meg aztán mi lesz, mert még elég sokat fekszem az ágyban, és a betétnél ilyenkor nagyobb a mellécsorgás lehetősége.
Az esti viziten megnézték a kötést, kicserélték, van-e panaszom, és már rohantak is tovább. Azt nem kötöttem a doki orrára, hogy éppen most jött meg, a takarót pedig úgy igazítottam, hogy az átlátszó nadrágon keresztül ne vegyék észre a betéttel vastagított bugyim alsó részét.
Később görcseim kezdtek erősödni, hányingerem fokozódott; Maria látta, hogy rosszul érzem, megkérdezte hogy hozzon-e valami gyógyszert. Elmondtam, hogy Algopirint és Nospát szoktam bevenni, de most a szokottnál erősebb a hányingerem, hányni viszont nem szeretnék, mert anélkül is épp eléggé fáj a műtéti seb.
Meg az sem hiányzik, hogy az erőlködéstől kiszakadjon a varrat – tette hozzá Maria.
Megengeded, hogy injekcióban adjam be? – kérdezte.
Igazság szerint bármit megengedtem volna, csak enyhüljön végre. Az alkoholos vatta jellegzetes csípős szagát éreztem, egy hűvös nedvesség a csípőm felett, és máris megkaptam az injekciót; ráadásul Maria nagyon ügyesen adta be, tényleg alig éreztem valamit a szúrásból, és hamarosan görcseim is alábbhagytak. Megjött.
Legközelebb, amikor belépett Maria, ismét kértem a segítségét, mert csak ez az egy betét volt nálam, amit most betettünk. Hétvége lévén, még arra sem lett volna esélyem, hogy a kórházi büféből vetessek.
Maria mondta, hogy persze mindenben segítségemre lesz, nappalra ő is betétet használ. Rákérdezett, hogy éjszakára szoktam-e tampont használni? Még tegnap éjjel beleolvasott a kórlapomba, látta a nőgyógyászati leletet, hogy virgo intacta, azaz érintetlen szűz vagyok. Bevallottam, hogy a szűzhártyámon keresztül eddig még csak kifelé menő forgalom volt, azt sem tudom, hogy egyáltalán behelyezhető lenne-e a tampon. Korábban nem is foglalkoztam ennek a gondolatával.
Mindegy. Kaptam egy 16-os csomagolású normál betétet, és Maria elment beadni az esti 10 órás injekciókat. Én pedig azon gondolkodtam, hogy rendben, betétem már van, de a piros betűs napokon viszont egy bugyi nem elég egy napra; itt a zuhanyozómban ki tudom mosni, de a nyári meleg ellenére idő kell, míg megszárad. Bugyit meg mégsem kérhetek tőle.
Megfelezték a folyosó világítást, a kórtermekben lámpaoltás volt. Maria is visszatért a nővérszobába, mely itt van a kórtermemmel szemben, mint ahogy korábban említettem. Azt látta, hogy még ég a kislámpa az ágyam felett, így bejött megnézni, hogy vagyok. Szerencsére a görcseim minimálisak, de elmeséltem neki min tűnődtem.
Az általános iskolában ill a gimnáziumban, amikor egészségismeret óra volt, akkor nagyon felületesen, elnagyoltan beszéltek ezekről a dolgokról, hogy gyakrabban mosakodjunk, tiszta legyen a kezünk, meg hogy vigyázzunk nehogy teherbe essünk. De a menstruáció részleteiről nem esett szó. Egy-két barátnőmmel is csak arról beszélgettünk, ha nagyon görcsös volt, ill Csilláról tudtam, hogy ő tampont használ, de már elsős gimnazista korában elvesztette szüzességét. Azt nem tudom, hogy milyen trükkjei vannak a tampon behelyezésének és eltávolításának, pláne szűz lány esetén. Igazándiból a nemiszerveket is csak vázlatosan ismerem. Persze, hogy fürdéskor érzem a nagyajkaimat, kisajkaimat, csiklómat, meg a húgycsőnyílásomat, hüvelybemenetemet és végbélnyílásomat, de a szűzhártyámat nem teszteltem, milyen formájú, mekkora a nyílása, mennyire rugalmas.
Maria kissé elpirult, és elmondta, hogy még elsős vagy másodikos szakközepes lány volt, amikor a barátnőjénél volt fenn valami kötelező olvasmányért. Akkor újságolta el a barátnője, hogy első önkielégítését végezte el előző éjjel, hogy milyen fantasztikus élmény volt. Ennek kapcsán nézték meg egy a falról levett kisebb tükörrel saját ill egymás punciját. Nem volt semmi több, csak egyszerű kiváncsiság, látták szűzhártyájukat ill a hüvelyfal egyrészét, és kész. Ez egy barátnői titok maradt, soha nem is beszéltek róla a későbbiekben.
Ő persze nálam részletesebben tanulta a nemiszervek anatómiáját az egészségügyi szakközépben, majd később a főiskolán, azonkívül ha nőbeteget kell katéterezni /a húgyhólyagba vizeletelvezető csövet behelyezni/, azt általában a nővér végzi, sokkal járatosabb azon a területen, mint én.
Elkezdtem azon morfondírozni, hogy persze, ha előre tudom, hogy ilyen helyzetbe is kerülhetek, akkor lehet, hogy én is korábban felkészültem volna.
Közben Maria pironkodva elmondta, hogy annak idején késő délutánonként és esténként mini tamponnal kezdte, kezdetben gyakrabban ellenőrízte, hogy mikor telítődik a tampon, és ideje kicserélni, később egyre jobban kitapasztalta, hogyan alakul a benntartási idő, végül áttért a normál tamponra.
Amíg szűz volt, addig a biztonság kedvéért tükör ellenőrzés mellett helyezte fel, de most már vakon is biztonsággal végzi a műveletet, bár utólag megtudta, hogy felesleges volt aggódnia, a tampontól nem deflorálódik.
Hirtelen kicsúszott a számon, hogy ez mind rendben van, de most nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár csak megnézzem magam, vagy felhelyezzek egy mini tampont.
És ahogy Maria szemébe néztem, kicsit megremegett az egész testem, majd fátyolozott hangon halkan folytattam: vagy ha már úgyis ilyen helyzetben és körülmények között vagyok, megtennéd, hogy megnézed, egyáltalán lehetséges-e? Te úgy is sok puncit láttál már, sokkal jobban tudnád megítélni, mint én.
- Rendben – válaszolta. Mindjárt jövök vissza. Az ágy mellett állva láttam, hogy fertőtlenítőszerrel nagyon alaposan kezet mos, sőt a körmei alatti részt is kitisztította, és egy dobozból steril gumikesztyűt vesz ki, majd elsietett a nővéröltözőbe, ahonnan a zsebében egy doboz minitamponnal tért vissza. Hallottam, amikor a folyosón odaszólt a másik nővérnek, hogy katéterezni megy, addig vigyázzanak a többi kórtermeire. Kicsit megijedtem ezek hallatán, már kezdtem volna visszakozni, de halkan mondta, hogy ez csak ürügy arra, hogy bezárkózhassunk a kórterembe, mert egyébként nem biztos, hogy zavartalanul tudnánk megtenni ezt a műveletet.
Megkérdezte, hogy gumikesztyűben csinálja-e vagy nem, de láttam a kézmosását, ezért megkértem, hogy inkább anélkül, mert tegnap egész este csak gumikesztyűs-gumiujjas kezek voltak bennem. Kioldotta a nadrágom madzagját, mely a gravitációnak engedelmeskedve lecsúszott a bokámig, így csak karjaiba kapaszkodva a lábfejeimet kellett megemelnem, és máris kiléptem a nadrágból. Az ágy közepére terített egy kisméretű sötétzöld műanyag lepedőt, mely másik oldalán sötétszürke szövetszerű anyag volt, majd erre terített egy párnahuzatot, és kérte hogy feküdjek hanyatt. Kicsit még igazított az ágyban levő helyzetemen, majd az ágy végén levő elektromos kapcsolókat kattintgatva éreztem, hogy medencém kicsit megemelkedik, míg az ágy láb felőli vége megsüllyed. A csípőm külső oldalán felcsúsztatva kezeit a bugyim oldalsó pántjaiba kapaszkodva elkezdte lefelé húzni azt, ügyelve, hogy a már sötétvörösen elszineződött betét nehogy oldalra billenjen. Immár ismét szabadon lévén, a hasi fájdalmam miatt lassan, óvatósan kezdtem széthúzni combjaimat. Testnevelés órán akár spárgázni is tudok, de most örülök, ha derékszögig ki tudok nyílni.
Egy kellemesen meleg-langyosvizes törlőkendővel először letörölte a nagyajkaimat, majd a szeméremrésem következett. A zsebéből kivett egy, az ideggyógyászok által használt pupillareflexet vizsgáló, nagyobbacska toll nagyságú és formájú lámpát, melyet kezével együtt előzőleg gondosan fertőtlenített, majd bekapcsolta. Széthúzta nagyajkaimat, ill a kezeimet odahúzva jelezve, hogy segítsek a széttárásban, majd a kisajkaimat még jobban kinyitva láthatóvá vált a hüvelybementem, a szűzhártyám és a külső húgycsőnyílásom. A szeméremrésem nedvesen csillogott, és a közelítő lámpácska fénye gyémántként tündöklött fel. Megdicsérte, hogy nagyon szép szabályosak a kisajkaim, a csiklóm is lágyan helyezkedik el a tokot képező bőrredőcskéjében. A szűzhártyám egyenletes szép gyűrűt formált a bemenetnél, majd a világító lámpát egy halk cuppanást követően lassan kezdte becsúsztatni a hüvelyembe. A visszaszűrődő fényben feltűntek a hüvelyfal rózsás redői. Rendben van minden, semmi szervi akadálya nincs, hogy behelyezhessük a tampont.
Kihúzta a lámpát a hüvelyemből, majd anélkül hogy kikapcsolta volna odatette mellém; a tamponos dobozból kivett egy fehér hengert, majd rövid celofánzizegést követően mondta, hogy akkor most lazuljak el. Lassú billegő mozgásokat követően egyre beljebb csúszott a tampon, majd az ujjvégét is éreztem a hüvelyemben. Kicsit igazított rajta, elsimította a kihúzószálat, és ismét letörölte puncimról a pirosan csillogó nedves foltocskákat, majd elpakolta a kintlévőségeket.
- Most már nyugodtan aludhatsz – mondta, néhány óra múlva majd felébresztelek, hogy megnézzem minden rendben van-e. Az ágy halk zümmögéssel került vissza egyenes helyzetébe. Csak úgy egyszál pólóban, száradó puncival kimentem a zuhanyozóba kimosni a bugyimat, majd feltettem száradni a törülközőtartóra, a betétet összecsavarva bedobtam a WC-be. Kézmosás, fogmosás, a tükörbe tekintve láttam, hogy arcvonásaim igen megviseltek. Fáradtan bújtam vissza az ágyba. Egy fokkal már könnyebben ment a mozgás, de a hirtelen és nagy mozdulatokat még kerülnöm kell. A takaró jólesen terült el szeméremdombomon, de kissé furcsa érzést ad az aszimmetrikus szeméremszőrzet. Mikor nő ki újra teljesen?
Nem tudom, hány óra lehetett, mikor Maria gyengéden felrázott álmomból. Az ágy feletti lámpa fénye még túl erősnek, tűnt, de szemem gyorsan megszokta a fényerősséget. Kérdően rámtekintett, én pedig bólintottam, hogy kezdhetjük. A combjaim közt tiszta huzatot helyezett a fenekem alá, kissé széttárta a kisajkaimat, és finoman meghúzta a szálat. A tampon könnyedén megindult kifelé, de nem ez volt a célunk. Összeszorított combbal kecmeregtem ki az ágyból, és Maria oldalán bementem a zuhanyozóba. Itt segített kibújni a pólóból. Frissen ébredve kissé dideregtem, mellbimbóim fázósan nyújtózkodtak előrefelé. Mikor beállította a megfelelő vízhőmérsékletet, a zuhanyrózsa alá álltam, és jóleső melegség mosta végig kimerült testemet.
Pár perc mosakodás után elzártuk a vizet, kissé oldalt csúsztattam jobb lábamat, Maria óvatos mozdulattal megkereste szeméremrésemnél a kihúzószálat, és finom egyenletes húzással kicsusszantotta a pirosló tampont, mely követte a betét sorsát. Ismét megeredt a zuhany, és kezemmel a szeméremrésemhez terelve a vizet megmosakodtam, Maria gyermekien áhítatos tekintetével kísérve. Már éppen készült elzárni a vizet, mikor arra kértem, hogy kivételesen hagy pisiljek itt a zuhany alatt, mert leülés és felállás még nem tartozik a legkellemesebb elfoglaltságaim közé. Maria tapintatosan megkérdezte, hogy elforduljon-e, de válaszul megindítottam a Sárga Folyót. A kiapadást követően ismét megmostam a puncimat, majd a víz elzárását követően Maria segítségével megtörülköztem. A sebet fedő kötés természetesen csuromvizes lett a nagy áradatban, de szerencsére a kórteremben volt némi steril gézlap, sebkenőcs és ragasztószalag, így ott bent tiszta kötést kaptam. Most láttam először a metszést, a bőrt rögzítő fémkapcsok előemelték a gyógyulástól kissé kipirult bőrszéleket.
Az ágy mellett felvettem a pizsamafelsőt, majd az ágyra felfeküdve nekikezdtünk a tiszta tampon behelyezésének. A térdeimet lassan fel és széthúzva a jobb kezemmel a fenekem felől kitártam a szeméremrésem, míg bal kezemmel Maria csuklóját fogva, az ujjvégeivel fogott tampon lassan, gyengéden felvezette a hüvelyembe. A térdeimet felhúzva hagytam, míg visszatért a kézmosásból, majd a pizsamanadrágot a bokáimra téve óvatosan felhúzta. A gumipántot csak a szeméremcsontom felső részéig engedte, nehogy nyomódjon a seb. Betakart, megsimogatta az arcomat, és megbeszéltük, hogy reggel már egyedül húzom ki a tampont, illetve mosakszom, mert kockázatos lenne ez a fajta segítség. Nappalra majd betétet használok, most már többet mozgok, kevesebbet fekszem, ill gyakrabban cserélem a betétet, és igyekszem úgy elhelyezni, hogy ne történjen baleset. A meleg víz fokozhatta alhasi vérbőségemet, mert egyre erősebb görcsöt éreztem a méhemnél, ezért megkértem Xéniát, hogy adjon még egy injekciót, melyet készségesen belémnyomott. Mondta, hogy a fiókomba tesz néhány tablettát, hogy ne legyek a nappalosokra utalva. Az éjjeliszekrény hátsó felszínére néhány méretre vágott ragtapaszcsíkot is tett, ha kötéscserére szorulnék. Ez elég egyszerű művelet, saját magam is elvégezhetem.
Mire reggel már felébredtem, a nappali műszak tette-vette dolgát. Behozták sovány reggelimet, megtörtént a reggeli vizit és ezt követően szerencsére nagy ívben elkerültek. Így kényelmesen elfogyasztottam, amit reggeli gyanánt kiporcióztak, kibújtam a pizsamából, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Fogat mostam, majd úgy határoztam, hogy most is a zuhanyozás alatt intézem el a pisilést. Megengedtem a vizet, szappannal megmostam az arcomat és felsőtestemet, majd a vízsugár alatt állva mégegyszer végiggondoltam az elkövetkezendő mozdulatsort. Lazán szétnyitottam a combomat, kitapintottam a szálat, enyhe húzás, és könnyedén kicsúszott a tampon – milyen egyszerű is ez. Szeméremrésemet mosva mutatóujjam fel alá sétált a csiklóm és a gát között. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ujjammal kitapintanám a szűzhártyanyílásomat, végül abban maradtam magammal, hogy mutatóujjam utolsó percével átlépem a misztikus határvonalat. Még egy pár percig gyűjtöttem a bátorságot, majd nagyot sóhajtva becsusszantam. Az a kellemes nyúlékony hüvelyváladék fogadott, melyet jól ismertem, újdonság volt viszont a hüvelyfal kissé redőzött borítása. Nem mertem sokat időzni, még túlságosan új volt az élmény, de megtettem az első lépést testem mélyebb részeinek megismerésében. Alaposan megmostam magam, a kezeimet is mégegyszer, majd megkezdődött a törülközés. Jobbára csak felitatásra használtam a frottírt, és száradtam, ezért bőröm lehűlt, kezdtem dideregni. Bugyimat magamhoz véve bementem a kórterembe, beragasztottam a betétet, majd bugyimat és a pizsamát felhúzva ágybabújtam és szenderegtem.
Az ebédosztáskor ébredtem fel ismét, éhesen elfogyasztottam az ennivalót, majd miután összeszedték az edényeket és ismét magamra maradtam, bevonultam a fürdőszobába. Fogat mostam, majd elérkezettnek láttam az időt a pisiléshez és a betétcseréhez is. Alaposan szemügyrevéve a fürdőszobát úgy láttam, hogy a zuhanyozócső elég hosszú, bőven elér e WC kagylóig, beállítottam a vízhőmérsékletet, és így a lehajtott ülőkére tettem a zuhanyrózsát, ráhajtottam a fedelet. Kibújtam a pizsamanadrágból és a bugyimból, a törülközőt feltettem a kapaszkodóra, és megnyitottam a vizet. A fedelet felhajtva beejtettem a vízbe a piros betétet, majd a zuhanycsövön átlépve óvatosan ráültem az ülőkére. Pisiltem, majd enyhe szellő könnyített hasamon. Így ülő helyzetben lezuhanyoztam a puncimat, gondosan kitakarítva a rést, vigyázva, nehogy a zuhany össze-vissza fröcsköljön, majd megtöröltem magam, illetve ráhajtottam a fedelet a zuhanyrózsára, míg elzártam a csapot. Visszahelyeztem a rózsát, még egyszer megtörülköztem, majd a bugyit és a pizsamanadrágot a kezembevéve visszamentem az ágyhoz, kötéscsere, és a betét bugyiratételét követően felöltöztem, és visszabújtam az ágyba.
Az idő szerencsére egyre gyorsabban telik már, nincs az a kínzó lassúság, mint tegnap. Elfogyasztottam a diétás vacsorát, bevettem a fájdalomcsillapító és a görcsoldó tablettákat, fogmosás, pisilés, betétcsere, vissza az ágyba Azon tűnődtem, ahogy elmesélem majd Xéniának a mai nap eseményeit, amikor jött az esti vizit. Nem is figyeltem oda, kötéscsere közben a szokásos kérdések, fáj-e a seb (nem nagyon), hogy vagyok (köszönöm jól), volt-e székletem (nem). NE-EM?!? Akkor adjunk egy beöntést mondta az ügyeletes orvos, és máris mentek tovább a következő kórterembe. Totál összeomlottam, hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem figyeltem oda a kérdésekre. Az esti vizit elhúzódhatott, mert az esti gyógyszerosztás is igen csak késésben volt, a nappalos nővér kutyafuttában odaszólt hozzám, hogy a beöntést már az éjszakástól kapom meg. Azzal rohant tovább. Én pedig az ágybabújva sírdogáltam, nem akarok soha többé beöntést.
Maria valószínűleg utoljára hagyta az én kórtermemet, előbb elrendezte a többit, mert már a lámpaoltás körüli időszakban jelent meg kezében azzal az utálatos beöntőkannával meg a csövekkel. A sötétben nem láthatta, hogy én a sírás miatt vagyok az ablak felé fordulva, előbb felkapcsolta az éjszakai lámpást, és odajött hozzám. Az ablakfelőli oldalra érve látta, hogy sírok.
Miért sírsz te kis csillagvirág ? – kérdezte azzal a kedves anyáskodó hangjával. Hát már mindjárt meggyógyultál, hamarosan hazaengedünk.
Hüppögve válaszoltam, hogy nem engedek mégegyszer egy beöntést, akkor inkább most rögtön, azonnal hazamegyek. Amit a műtét előtt kaptam, az is pokoli kínokat okozott, hát még az a megalázó helyzet, amibe kerültem akkor.
Odadőlt mellém -most úgysem keresik, mert mondta, hogy beöntést adni megy -, megsimogatott, és mondta, hogy jó, akkor előbb beszélgetünk egy kicsit, ne is gondolj arra, hogy beöntést kapsz, most csak beszélgetünk.
Tudod, az nagyon fontos dolog, hogy kakiljál, meginduljon rendesen a bélműködésed. A hasi műtéteknél velejáró dolog az, hogy magától a műtéti beavatkozástól /idegi hatásokon keresztül/ lelassul a bélműködés, előtte általában éhezés van, utána is csak folyadék, illetve a műtét előt kitisztítják a beleket, ezért meglehetősen kevés az a béltartalom, ami kiváltja a bélmozgásot. Azonkívül ha nincs bélmozgás, akkor a hashártyán okozott műtéti izgalom kedvez az összenövések kialakulásának, mely esetleg évekkel később misztikus hasi fájdalmakat, legrosszabb esetben az összenövés okozta bél összeszorítást, bélelzáródást okozhat, mely újabb műtétet vonhat maga után.
És nem kell hasprést alkalmaznod a székletürítéshez, mert olyan könnyedén kijön belőled, így a varratokkal és a sebgyógyulással sem történik semmi probléma.
Ezt elhiszem, de a beöntés akkor is egy kibírhatatlan dolog ! – tiltakoztam továbbra is.
Tudod, beöntés és beöntés között különbség van. Persze, akárkibe bezúdítanak hirtelen egy liter vizet, az a kínok kínját éli át. De a beöntést lehet úgy is adni, hogy lassan, kíméletesen, esetleg szakaszosan folyatják be, ilyenkor szinte észre sem veszik, nem okoz fájdalmat, hanem csak kakilási ingert, mint egy közepes hasmenésnél.
De azt a rettenetes csövet akár karóbahúzáshoz is lehetne használni ! – folytattam ellenkezésmet.
Igazad van, fűzte tovább mondanivalóját, az egészségügyi futószalagon a gyors, biztos eredményre készítik az eszközöket. Ha nem műtéti vagy vizsgálati előkészítésre van a beöntés, akkor leginkább többnapos székrekedést kell megoldani, a beszáradt széklet miatt sok víz kell a fellazításhoz, illetve erősebb vízáramlatra van szükség, hogy magasabb részre is jól feljusson a folyadék.
Egy ilyen esetben, mint a tiéd, tényleg elegendő a vékonyabb cső és a kevesebb folyadék.
Ha a saját érdekedben megengeded, hogy adjak egy óvatos beöntést, ígérem semmi fájdalmat nem érzel majd, és mint ahogy mondtam, a közepes hasmenésnél nem lesz rosszabb. Azonkívül megengedem, hogy te magad szabályozd, hogy milyen sebességgel, és mennyi folyadék kerüljön a popsidba.
Először csak pár millilitert engedünk be, és csak akkor folytatjuk, ha továbbra is megengeded.
Biztos, hogy így lesz?
Igen, megígérem. Ezt én is onnan tudom, hogy egyszer így kaptam beöntést; ne félj, nem lesz semmi baj!
Felültünk, fejemet a mellére hajtotta, kicsit még ott sírdogáltam.
Hozom a rövid, vékony csövet. – állt fel mellőlem, majd visszatért egy rövid, egyszerhasználatos női katéterrel.
- Megpróbáljuk? – kérdezte bátorítóan.
Válaszul felálltam, és megindultam a fürdőszoba felé. Bent segített levetkőznöm, a használt betétet kidobtam, és teljesen meztelenül beálltam a zuhany alá, nekikezdtem a tisztálkodásnak. A puncimat jó alaposan megmostam, már éppen szólni akartam, hogy készen vagyok, amikor javasolta, hogy a popsimat is hasonlóan jó alaposan mossam meg, hogy a végbélnyílásom is ellazuljon. Majd két percig bő tusfürdőhabbal mostam a fenekem, amikor szólt, hogy már elég lesz. Nyúltam a csap felé, hogy elzárom, de nem engedte, hanem kicsit hűvösebbre vette a hőmérsékletét, minimálisra vette a víz erősséget, a csőről lecsavarta a rózsát.
Mondta, hogy kezemmel takarjam le a nagyajkaimat, nehogy a hüvelyembe kerüljön a víz, és a végbélnyílásom felé irányította a vízsugarat, de csak úgy, hogy kellemesen simogassa a víz az izomgyűrűt.
- Ha itt a nyílásnál kellemesnek érzed a víz hőmérsékletét, akkor az bent is kellemes lesz. – mondta el az első nagy titkot.
- A víz erősségét illetve a vízforrás távolságát pedig úgy válaszd meg, nehogy már most bejusson a víz ! – hangzott el a második titok.
Kiválasztottam a megfelelő hőfokot, míg arrébb léptem, hogy megtörüljem a popsim és a lábaim, addig ő kiöntötte a magával hozott liternyi kihűlt vizet, és a friss vízből kb 4 deciliternyit töltött a kannába, felhelyezte az üvegtoldalékra a rövid vékony csövet, légtelenítette a szereléket úgy, hogy 3 deciliternyi beadható folyadék maradjon. A kannát a WC felett húzódó csővezeték egyik rögzítőjére erősítette, majd odaléptem hozzá., úgy, hogy lábszáram a WC ülőkénél volt. Jobb kezének mutatóujját abba a fehéres kenőcs /vazelin/ tégelyébe nyomta, és tenyerével megfogta a csövet. Kitapintotta a zárógyűrűmet, a vazelinnel megkente, illetve ujjbegyét finoman bevezette a végbélnyílásom csatornájába, azt is bekenve vazelinnel. Majd ezt követően a csövet kb 3 centiméternyire bevezette, de azt is nagyon óvatosan, lassan, hogy a cső megtalálja magának a helyét. Így álló helyzetben maradtam, egy kicsit fura, de egyáltalán nem kellemetlen idegentest-érzéssel a végbelem alsó részén.
Most egy pár milliliternyi vizet beengedek, és utána szünet – tájékoztatott a következő lépésről. Egy icike-picike kis mozgást éreztem csak, ami akár a cső mozgása is lehetett volna.
- Érzel valami kellemetlent? – kérdezte.
Egyelőre szinte semmit nem érzek.
Jó, akkor a puha gumicsövet a kezedbe adom, ha összenyomod akkor lelassul, ill teljesen leáll a folyadék bejutása, így magadnak tudod majd szabályozni, ha esetleg kellemetlennek éreznéd. Szorítsd el, mert én leveszem az elzáró csatot, majd sajád magad indítod el, és szabályozod a beáramlást. Mostantól szorítsd össze a feneked, nehogy kicsorogjon belőled a víz.
Egy fémes kattanást hallottam, és az én kezemben volt a további irányítás lehetősége. Óvatosan elkezdtem felengedni a csövet, egy pillanatnyi kis mozgáson kívül mást nem éreztem. Már teljesen felengedtem a csövet, szinte kieresztettem a kezemből, de még mindig semmit nem éreztem. Lassacskán mintha valami emelkedne a hasam bal oldalán, de semmi kellemetlenség nincs; csak azt érzem, amikor a kezdetkor beengedte Maria azt a kis folyadékot.
- Már készen is vagyunk – törte meg a csendet Maria hangja, a fenekemet kivülről határozottan összeszorította, így húzta ki belőlem a csövet.
Zárt combokkal, összeszorított popsival ülj le, és tartsd vissza egy kicsit. Kakilási ingerem volt, de nem kibírhatatlan. Egy percet vártunk, majd Maria jelezte, hogy kiengedhetem magamból a folyadékot. Mintha egy erőteljesebb, hosszantartó szellentés indulna el, és a folyadék nagyrésze máris kiürült belőlem, Maria egy másodperccel későbbi fintora jelezte, hogy ő is ugyanazt az elkerülhetetlen szagot érzi, mint én. Nyújtotta a papírt, hogy töröljem meg magam, és máris lehúzzuk, hogy a szagforrás nagyrészét elnyelje az öblítés. A művelet eredményes volt, pár olvadóban levő kis gombócocska volt sikerünk forrása.
Még vagy negyedórát vártunk, míg elmúlt a székelési ingerem, de jótanácsként Maria elmondta, hogyha szellenteni szeretnék, akkor azt inkább a WC-n ülve tegyem, elkerülve a nemkívánatos vendéget.
Mikor már úgy éreztem, hogy kiürültem, a zuhanyozó alá álltam, és hosszasan mostam a popsimat, ügyelve arra, nehogy a hüvelyembemenetem környékére jusson a víz. Megtörülköztem, felvettem a pizsamafelsőt, elhelyezkedtem az ágyon, és vártam amíg Maria visszajön a nővérszobából, ahol fertőtlenítővel mosta meg a kezét, mert most ismét betamponál. Megegyeztünk abban, hogy a hajnali mosdatást megelőzően lesz az újabb behelyezés.
- Maria! – nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmes voltál velem. Tényleg semmi kellemetlent nem éreztem.
Segítetett felvenni a pizsamanadrágot, betakart, lekapcsolta a villanyt és hamarosan elaludtam.
Nagyon mélyen aludtam, nem hallottam meg a szomszédos kórteremben a lavórok zörgését, a jellegzetes mosdatási hanghatásokat, így Xéniának hosszasan kellett felráznia. Ahogy egyre jobban gyógyul a műtéti sebem, már egyedül mentem ki eltávolítani a tampont, ill ezt követően egyedül zuhanyoztam. Ezt követően csak a pizsama felsőt felvéve feküdtem vissza az ágyba, betakaróztam, és ezt követően emeltem fel térdeimet, hogy mire bejön Maria, minél kevesebb időt kelljen nálam töltenie. A tamponálást követően míg felhúztam a pizsamanadrágot, egy puszit nyomott az arcomra, magával vitte a tegnap használt pizsamát, és folytatta munkáját. Én hamarosan ismét elaludtam. Reggel mikor felébredtem, az éjjeliszekrényen szilvabefőttet találtam egy kis cetli társaságában, hogy ezt nekem hozta.
Hétfő reggel lévén nagy volt a nyüzsgés-forgás az osztályon, sok műtétre előjegyzett beteg érkezett, az egész személyzet nyakig belemélyedt a munkába. Jött a reggeli nagyvizit, elégedetten nyugtázták, hogy jól vagyok, volt már székletem, rendben gyógyul a sebem, és közölték velem, hogy akkor holnap kiveszik a kapcsokat, és szerda reggel már mehetek is haza.
Az étkezésre kiadott mennyiség és minőség is javult, tízóraira és uzsonnára elfogyasztottam a Xéniától kapott befőttet. Szerencsére menstruációm már kezdett enyhülni, így ritkábban kellett betétet cserélnem, ill görcsoldót bevennem. Napközben sokat pihentem, hiába, a gyógyulás fárasztó dolog, majd elérkezett az este, és Maria is. Megköszöntem, a befőttet, elújságoltam a jó híreket. Az ágyam szélén ülve, megsimogatta hasimat, megkérdezte elkezdődött-e már az enyhülés. Visszasimogattam a kezét, és köszönöm túl vagyok a nehezén, szerintem már nem is kell tampon az éjszakára. A biztonság kedvéért kaptam egy pelenkát, melyet kétrét hajtva hosszában tettünk be a pizsamanadrágba, és úgy aludtam át az éjszakát. Reggel értejött a pelenkának, melyen csak minimális színes foltocska volt, így a mai kapocsszedéshez már betét nélkül, bugyiban mehetek.
Megreggeliztem, majd éreztem, hogy visszaállt biológiai ritmusom, és már mehetek is kakilni. Kicsit óvatos voltam a hasprés alkalmazásával, rendesen fogtam a hasam jobb oldalát, de viszonylag könnyedén túljutottam a kitolási szakaszon. A szokásos zuhanyozás, puncimnál már csak a szokásos nedvesség; megmostam a fenekem, és ekkor kezdett el motoszkálni bennem egy gondolat, mely végül egész nap rabul ejtett, nem tudtam szabadulni tőle.
Megtörtént a kapocsszedés, a doki abból a szempontból nagyon rendes volt, hogy nem fogadott el hálapénzt, mondván ő is volt egyetemista, és nem felejtette el, milyen ínségesek azok az idők. Megkaptam a zárójelentésemet is, mert a sebész holnap egy külső szakrendelőben lesz, és nem is jön be, így holnap már csak felveszem a ruhámat és viszontlátásra.
Visszatérve a kórtermembe és az ágyamba azon járt az eszem, hogy mi lenne, ha késő este azzal a problémával fordulnék Xéniához, hogy nem akaródzik megindulni a székletem. Az a beöntés, amit Maria adott nekem, egyáltalán nem volt kellemetlen; utólag visszagondolva és a nagy ijedelmet leszámítva a vékony beöntőcsőnek a mozgatása olyan kellemes simogatásnak, csiklandozásnak tűnt. Lehet persze, hogy ez egyáltalán nincs így, és csak amiatt tűnik annak utólag, hogy rettenetesen nagy rosszra számítottam, és nem az következett be.
Elérkezett végre az este tíz óra, Maria szokás szerint benézett, hogy elalvás előtt van-e valami kérésem, amikor kissé izzadva ugyan, de előadtam, hogy holnap reggel megyek haza, de vasárnap este óta nem volt székletem, és tartok amiatt, nehogy otthon jelentkezzék valami probléma. Maria türelmesen meghallgatott, átérezte a problémámat, de az egyik szomszédos kórteremben egy súlyos állapotú beteget látnak el, akinél -szavai szerint: “alul-felől dőlt a szurok”. /belső vérzése volt/.
Szerencsére akadt egy lélegzetvételnyi ideje, bejött a kórterembe, és azt mondta, hogy vegyem le a pizsamanadrágot, majd forduljak a hasamra. Nem tudtam mire vélni a dolgot, nem tudtam, hogy mi történik most, mert közben kérdeztek valamit a folyosó közepéről, és ki kellett mennie az ajtóhoz, hogy válaszoljon. Mire visszajött, már elhelyezkedtem, igyekeztem olyan poziciót felvenni, hogy a hasam jobb oldala még ne nyomódjon. Leült mellém az ágyra, és közölte, hogy jelenleg nincs arra elegendő ideje, hogy beöntést adjon, de majd egy óra múlva visszajön. Addig megpróbáljuk megoldani egy glicerin kúppal, hátha az is elegendő. Kicsit széjjel húzatta a combjaimat, majd feltárta a fenekemet, és a kúp csúcsát odaillesztette a végbélnyílásomhoz. Mint utólag megtudtam, a kúpokat hűtőszekrényben tartják, és ezért éreztem azt a kellemes hűvösséget. Melegen nem lehetne tartani, mert akkor elolvadnak, pont ez történik majd testemen belül a végbelemben.
Ujjvégét ráillesztette a kúp alsó felén levő vájulatba. Szivem nagyon szaporán vert az izgalomtól,
- Most akkor lazítsd el magad! – hangzott a jól ismert kérés, és a kúp elkezdett befelé csúszni a testembe. A záróizom relative vastag, és ahhoz, hogy ne csússzon ki a kúp, biztonságosan túl kell nyomni a külső és a belső záróizmon is. Éreztem, hogy ujjvége pár másodpercre bekerült a végbelembe, majd másik kezével fenekemet összeszorítva húzta ki ujját nyílásomból. Még egy fél percig összeszorítva tartotta, és elmagyarázta, hogy jó erősen szorítsam a popsimat, és legalább negyedóráig ne engedjem ki a kúpot, bármilyen erős ingert is érzek.
Egy jellegzetes, kissé talán csípőnek nevezhető érzést éreztem a végbelemben a kellemes hűvösség mellett, és pár másodpercen belül kakilási ingerem jelentkezett, térdeim beleremegtek a gyönyörűségesnek mondható érzéstől, azonban Maria nem volt sehol, hogy megkérdezzem tőle, mi a teendő ebben az esetben, így akármennyire is erőteljes volt az inger, tartottam magam az előíráshoz. Ilyenkor persze minden másodperc lassan, komótosan telik. A kezdeti erős inger kissé mérséklődött, de kitartóan jelezte, hogy nemsokára mennem kell. Órámra pillantva láttam, hogy már húsz perc is eltelt, de Maria hangja még mindíg csak valamely közeli kórteremből szűrődött ki. Így lehetőségeimhez képest gyorsan kiosontam a WC-re, ahol egy halk koppanást követően megtartott formájában kijött belőlem a kúp, majd ezt egy csaknem szokásos mennyiségű széklet követte. Kitöröltem a fenekem, éreztem, hogy az olvadt glicerin miatt csúszóssá vált kívül is, gyorsan lehúztam a WC-t, és ugyanúgy hasrafordulva visszafeküdtem az ágyra, betakarózva várva Maria bejövetelét.
Majd még húsz perc telt el mire visszatért; a súlyos állapotú beteg meghalt – közölte. Megkérdezte, hogy sikerült-e valami, de azt füllentettem, hogy csak a kúp ürült ki belőlem, de úgy érzem, mintha bentről még szeretne kijönni valami. Most mindenféle hivatalos formaságot kell elrendeznie, de megígérte, hogy amint végez visszajön, és ha még ébren leszek és megengedem, akkor adna egy beöntést.
- Hát, ha más lehetőség nincs… – vágtam a fancsali képet, de belül repestem a boldogságtól, hogy ismét kapok egy beöntést. Persze annyira izgalomba jöttem, mégha álmos is lennék, akkor sem tudnék elaludni.
Bő egy órát eltartott az elhunyt ezernyi apróságának leltárbavétele, utána még egy kicsit szusszantak, ittak egy-egy doboz üdítőt a fáradtságos munka után, mire megjött Maria. Belépve a kórterembe halkan megkérdezte, hogy ébren vagyok-e még, melyre válaszoltam, hát akkor essünk túl azon, amin kell. Lepedőket tett a medencém alá, egyrészt ha kicsorogna víz, másrészt azért, hogy kissé feljebb kerüljön a fenekem, és enyhén lejtsen visszafelé a vastagbelem harmadik szakasza.
Hozott egy kannát, és megkért arra, hogy most hagy válassza ő meg a vízhőmérsékletet, mert nemsokára jönnek a betegszállítók a halottért, és nincs időnk arra, hogy közösen állítsuk be a vízhőfokot. Visszajött az egyharmadig telt edénnyel, megint a vékony csövet helyezte az üvegtoldalékra, és megkért, hogy maradjak így hasonfekvő helyzetben, mert valószínűleg magasabban lesz a béltartalom, mert a különben a kúp kihozta volna; ebben a testhelyzetben viszont a beöntőfolyadék kissé magasabbra is feljut, és akkor könnyeben kiürülök.
Halk sóhajtással nyugtáztam a magyarázatot, és érezve fenekemnél a vazelin síkosságát, ellazítottam magam. Ujjával gyengéden becsúszott a a glicerin kúptól síkossá vált végbelembe, majd azt kihúzva óvatosan áttolta a cső végét a záróizomrendszeren. Most ő szabályozta a folyadék beáramlásának erősségét és sebességét, de csak annyit éreztem, hogy hasam bal oldáról kellemes melegség árad szét, mintha csak szeretete sugározna.
Most kicsit többet kaptál, mint a múltkor – fejezte be az áramlást, és összeszorított popsim mellett kihúzta a csövet. Két-három perc múlva távolból a liftajtó csapódása hallatszott, melyet a halottszállító kocsi jellegzetes zörgése követett.
- Most mennem kell – állt fel az ágyamról – még pár percig maradj így, és ha ki kell menned, akkor óvatosan állj fel, mert függőleges testhelyzetbe kerülve leszalad a víz a végbeledbe, és a hirtelen nyomás és térfogatváltozás miatt nagyon erős ingered lesz, nehogy útközben jöjjenek a vendégek.
Átment a másik kórterembe, én pedig két-három perc várakozás után, popsimat erősen összeszorítva kimentem a WC-re, és megkönnyebbülve engedtem útjára az áradatot. Azért siettem, mert ha Maria látta volna a kijövő csekély eredményt, gyakorlott szemében gyanússá válhatott volna, hogy miért is üres ennyire a vastagbélrendszerem. A nagyobb mennyiségű víz persze tovább okozott ürülési ingert, így az első gyors öblítést követően többször éreztem átmeneti megkönnyebbülést. Mikor már úgy éreztem itt az ideje, nekiláttam a zuhanyozásnak. A belső mosás után jól eset a külső mosás is; nem tudom mennyi ideje lehettem a zuhany alatt, amikor betoppant Maria is. Szabadkozott, hogy a szállítást követően visszajöttek hozzájuk beszélgetni a betegszállítók, most is csak injekcióbeadásra hivatkozva tudott eljönni a nővérszobából. Rákérdezett, hogy mi sikerült, ezúttal azt füllentettem, hogy köszönöm szépen, volt székletem. Erre megnyugodott. Az előzőleg megivott sok üdítő persze időközben kiválasztódott, és e csekély mozgás hatására Xéninál erős pisilési inger jelentkezett. Mivel a nővérszobájukból nyílik a WC-jük, ezért kihallatszódna a csorgó hang a nővérszobában beszélgető beteghordókhoz, ami zavarná Xéniát, mert nincs olyan viszonyba velük, hogy közelükben hallhatóan pisiljen. Ezért tőlem kérdezte, hogy kivételesen pisilhetne-e most itt a jelenlétemben. Mondtam, hogy igen, és addig elfordulok.
Ugyan már, te is lány vagy! Bőséges mennyiségű folyadék jött ki belőle, nem is csodálom, hogy kénytelen volt soron kívül pisilni. Ahogy felállt, hogy megtörölje magát, akkor vettem észre, hogy punciját teljesen borotválja. Mikor mosdatott, a póló ujján át láttam, hogy hónalját borotválja, de ez szinte teljesen elterjedt lányok körében, csak én tartozok az utolsó mohikánok közé, akik nem borotválják hajlataikat, és lábszáramat is csak azért, mert a fiúk bunkó módon adják tudtára a lányoknak, hogy mit gondolnak róluk, ha ezt nem teszik. Igazándiból ha szőke lennék, lehet, hogy még a lábamat sem borotválnám, mert egyrészt alig látszik, másrészt sokkal pihésebb jellegű, mint egyéb társai.
Maria észrevette, hogy csodálkozva nézek rá, kissé elpirult, de egyikünk sem szólalt meg. Szokásos tempójában húzta fel előbb a bugyiját, majd a szoknyáját. Én közben befejeztem a zuhanyozást, és elkezdtem törülközni. Mivel Maria még nem ment ki, beszélgetni kezdtem vele, megköszöntem neki áldozatos munkáját, melyet gyógyulásom érdekében tett, és megköszöntem neki, hogy átsegített ezen a nehéz időszakon értve ezalatt a kórházi tartózkodást és a menstruációmat is. Megköszöntem a tisztálkodó szereket és a női kellékeket is. Még annyi problémám maradt, hogy mikor adhatom vissza a rajtam levő pizsamáját mivel most mosom ki az egyetlen bugyim, ez korareggelig biztos nem szárad meg; viszont azt nem szeretném, ha esetleg idegenek előtt meztelenül kellene kimásznom az ágyból pizsama nélkül. Egy pillanatig elgondolkodott, és azt válaszolta, hogy ő hétfő szerda és péntek reggelente munka után úgyis takarítani jár, de akkor most 9-kor visszajönne. Illetve ha gondolom, akkor segít visszamennem a kollégiumba. Tényleg, lesz ott valaki, aki segít majd? Azt füllentettem, hogy a szobatársaim már befejezték a vizsgaidőszakot és elutazták, nekem viszont egy hét múlva van még egy vizsgám. Kiváncsi voltam, miért kérdezhette ezt, és vártam.
Arra gondoltam, hogy esetleg ezt a másfél hét felkészülést nálam tölthetnéd, és szívesen segítek a lábadozási időszakban. Szerdán, csütörtökön és pénteken úgyis szabadnapos vagyok itt a kórházban, a többit pedig megoldjuk.
- Nagyon szépen köszönöm, akkor a kollégiumból elhozom a holmijaimat. Abban reménykedtem, hogy Zitáék ma is tartják szokásukat és 9-11 óra között az egyetemi sportközpont uszodájában lesznek.
Elkezdtem mosni a bugyimat, de még nem vettem fel a pizsamát, hagy párologjon a bőrömről gőzölgő v
Sztorinet 18+
XXX csajok
Pornó sztorik
Magyar pornó
Pornó sztori címkék
Szájba élvezés Mozi lettem crossd Megcsal
pisál Haverom és a nagy fasza n?vér barát izmo
Koliba munk kislány Leszoptam Öcs
Teso Csaj Szerep Angol farkak a seggemben fönök
Szextörténetek
Ez a weboldal pornográf anyagokat tartalmaz. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt most.
Az itt megjelent szex történetek, írások kiktalált sztorik, csupán a fantázia művei.Történetek listája
Új xxx sztorik
Nem számítottam rá, hogy ilyen jó vagy és így bírod, ha egy bika felöklel
Az öreg és Öcsi széles vigyorral nézték ahogy szét vagyok baszva
Szülinapi hokipoki
A nudista gayszex
Patrik meleg kalandja
Fiúk egymás közt - szopás baszás,stb
A Formás fasz
A perverz énem
Szex a családban
Nem kell ide lány, ketten is elegek vagyunk
Kéjrúdas játékok
A különleges találkozó
Az első egy fiúval
A lerobbant motor
Csabi és én 2.
Szextörténet ajánló
Szex a kollégiumban
Leszbi lányok a vonaton
Három napos homoszex maraton
Egy biszex cigánylányról, aki imádja a faszt
Homoszex a koleszban 1.
Troop Candy
Faszverő barátok
Erotikus Chat
Homokaland a presszóban
Jóapa és a világvége (gay változat)
Ingyenes szexoldalak:
Meztelen sztárok
BBWpornó
Celeb 18+
30,40+ Milfek
XXX nagyik
Szex történetek
Pornó GIF
Ez a weboldal pornográf anyagokat tartalmaz. Ha nem múltál még el 18 éves, hagyd el az oldalt most.
Az itt megjelent szex történetek, írások kiktalált sztorik, csupán a fantázia művei.Történetek listája
Új xxx sztorik
Nem számítottam rá, hogy ilyen jó vagy és így bírod, ha egy bika felöklel
Az öreg és Öcsi széles vigyorral nézték ahogy szét vagyok baszva
Szülinapi hokipoki
A nudista gayszex
Patrik meleg kalandja
Fiúk egymás közt - szopás baszás,stb
A Formás fasz
A perverz énem
Szex a családban
Nem kell ide lány, ketten is elegek vagyunk
Kéjrúdas játékok
A különleges találkozó
Az első egy fiúval
A lerobbant motor
Csabi és én 2.
Szextörténet ajánló
Szex a kollégiumban
Leszbi lányok a vonaton
Három napos homoszex maraton
Egy biszex cigánylányról, aki imádja a faszt
Homoszex a koleszban 1.
Troop Candy
Faszverő barátok
Erotikus Chat
Homokaland a presszóban
Jóapa és a világvége (gay változat)
Ingyenes szexoldalak:
Meztelen sztárok
BBWpornó
Celeb 18+
30,40+ Milfek
XXX nagyik
Szex történetek
Pornó GIF