Daddy Kinky - Zotya, kinek szomját csak a geci oltja

Amikor Zotya már sorozatban a harmadik napon hagyta kint a tejes dobozt a pulton és a várva várt reakció még mindig nem volt neki elegendő, úgy döntött, keményebb eszközökhöz folyamodik. Alapos fürdőt vett, majd besétált a hálóba, ahol előkészítette a terepet. A mobilját beigazította, hogy az egész ágyat vegye, majd elé állt és elkezdett vetkőzni. Igaz, csupán a boxert vette le, hiszen mást nem is viselt, de mindent a lehető legjobban akart csinálni.

A felvételt még nem indította el, mert a terve más volt. Végig feküdt a selymes ágyneműn, majd Lou párnájának az illatát beszívva, simogatni kezdte testét. Elképzelt minden mozzanatot, amint a férfi érinti, izgatja őt a tenyere simításával. Zotya ágaskodó tagja az egész gondolatmenetre pulzálni kezdett, de még most sem ért magához. Elővette a fiókból a síkosítót és nyomott egy keveset az ujjára. Lassan haladt, hisz volt ideje, ma Lajos egészen későig odalesz. Érzékeny kis réséhez ért, majd kívülről finoman bekente azt. Ujja hegye gond nélkül csusszant be, de még nem volt elég laza ahhoz, hogy befogadja a nemrégen rendelt kis játékszerét. Apucija nem is tudott róla, vele akarta felavatni, de nem volt alkalma szóba hozni. Lassan négy napja, hogy ő és Lou nem érintették egymást és ez kezdte fölöttébb zavarni. Azért is provokált a férfit, hátha az büntetés gyanánt majd elfenekeli, hisz abból előbb-utóbb mindig egy hatalmas szexcsata lett. A valódi oka azonban, hogy a férfi nem szeretkezett vele egészen más volt. Ez maga volt a büntetése a göndörnek, hiszen a fenekelés már régóta inkább számított keményebb előjáték részének, mintsem büntetésnek, mindkét fél legnagyobb örömére. De Zotya hibázott. Egészen négy nappal ezelőtt tett valamit, amit Lajos megakart torolni. Tudta jól, hogy a szex megvonás nagyobb kín lesz párjának, még annál is, mintha kikötözné és nádpálcával elverné a félgömböket. Bár ő maga is mindig imádta az ilyen és ehhez hasonló játékokat, igazi dominánsként csupán annyit tett, amit párja is örömmel fogadott. Zotya neki hála jött rá, hogy szereti, ha vörösre verik a fenekét vagy éppen a talpát, tenyerét. Lajos élt-halt az ő göndör angyaláért, akinek az öröme mindig elsődleges volt a saját vágyainál. Imádta az apró sóhajokat, a nyöszörgéseket vagy éppen amikor sírva könyörgött a másik a megváltó gyönyörért. Zotya pedig esdekelt, rimánkodott, ha kellett hát toporzékolt, de megkaphassa Lajost, aki maga volt neki a két lábon járó kábítószer. Sosem kaphatott eleget a kedveséből, az bármit is adott neki. Sosem bánta, ha a férfit valaki felmérgelte, mert akkor otthon azaz ő fenekén csattant, szó szerint. Ha Lajos nagyon dühös volt, előfordult, hogy Zotya másnap nem igazán akart lábra állni, mondjuk, nem is lett volna rá képes. Mégsem bánta sosem. Igaz, ilyenkor sosem kímélte őt a párja, de sosem volt vele olyan szinten durva, ami már komolyan fájt volna a göndörnek. Ismerte a határait, és bármikor kimondta a biztonsági szavát, ami a William volt, Lajos második keresztneve, az azonnal leállt mindennel. Zotya maximális biztonságban érezte magát, hiszen ő volt az alacsonyabb férfi szeme fénye és ezzel tisztában is volt. Most viszont, hogy már napok óta nem kapott semmit, esetleg egy jó éjt csókot, kezdett befeszülni. Emiatt is találta ki, hogy ha szép szóval nem megy, majd akkor feldühíti ő Lajost és eléri, hogy megbüntesse. A legkisebb bosszantással kezdte, mint cukor nélküli kávé vagy éppen akkor kezdett porszívózni, amikor az épp a meccset nézte volna, és a tej. De semmi nem használt. Zotya pedig, mint mindig, most is el akarta érni a célját.

Ahogy ujja már minden gond nélkül eltűnt sikamlós fenekében, elővett egy vékonyka anál tágítót, amit alaposan bekent a víz bázisú síkosítóval. Felpárnázta a csípőjét, majd lassan magába vezette a két ujjnak megfelelő vastagságú segédeszközt. Jól eső érzés futott végig a gerincén, amint elkezdte óvatosan mozgatni magában. A játék segítségével még több síkosítót juttatott a szűkös rózsájába, majd óvatosan, fenekében az análdugóval, fölállt. Elővette az új kis kedvencét, majd az ágy elé guggolt. Bekente a három golyót is a csúszós anyaggal, majd egy cuppanással kihúzta magából a kék kis tágítót. Az új dolog, amit vett, nem volt más, mint egy három golyós, szilikon anál plug. Széles alapzata volt, rajta egy kis akasztó az ujjainak, Zotya esetében jelenleg egy vékony kis póráznak, hogy ezzel is Lajos kezében adja majd az irányítást, és a külön kérésére rá volt nyomtatva: L.T.

Ha ez nem izgatja fel Lout, akkor semmi! A golyók mérete a talapzathoz közeledve folyamatosan bővült, így az utolsó már majdnem akkor volt, mint Lajos ökle. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, de bízott magában. Lassan és türelemmel helyezte föl előbb az első kis labdát, ami könnyen ment, majd a másikat, ami kicsit már nehézkesebb volt és végül az utolsó. Feszített neki, fájt is kicsit, de erőt vett magán és lazított. Elképzelte a szerelme arcát, és elég volt neki ahhoz, hogy folytassa. Amint érezte, hogy bent van az egész, kicsit megállt pihenni, Tudta, hogy Lou nagyon szigorú ilyen téren és mivel nagyon vigyázott rá mindig is, fel fogja dühíteni, hogy nélküle - veszélyeztetve a saját egészségét - próbálta ezt ki. Nehezen fölállt, hiszen fenekében ezzel a három labdával koránt sem volt egyszerű, majd a telefonhoz lépett és elindította a videó felvételt.

- Szia apuci! Nos, van egy kis ... ah... meglepetésem... - nyöszörögte, majd pucsítva a kamerának, négykézláb térdelt. A lába között előre nyúlt, majd a vékony láncot a marka köré csavarva meghúzta a játékszert, ami nem igazán akart így moccanni. Az ujja vett át a vezető szár szerepét, majd összeszorítva a szemét, és a fejét a párnába fúrva, lassan elkezdte kihúzni magából. Fájdalmasan nyikkant fel, amint a golyó a legvaskosabb részéhez ért, de nem adta föl. Megállt néhány percig, szabályozva a légzését, majd folytatta tovább. Mire az első sikeresen kint volt, a szeméből is kicsordult egy könny. Várt pár
percig, majd jött a második. Bár ezt valamivel könnyebb volt kihúzni, nem esett túl jól neki. Ami az igazság, nem így tervezte.

Az utolsót szinte meg sem érezte elgyötört feneke. Csak túl akart lenni rajta és kész. A könnyei ekkor már szántották az arcát. Bicegve ment, hogy leállítsa a videót, és törölje, csakhogy... Clifford ekkor vakkantott egyet lentről, amitől Zotya annyira megijedt, hogy kicsúszott a kezéből a készülék és bizony ahogy utána kapott... az üzenet elment a címzettnek, Lajosnak. Zotya percekig meredt a videó megosztó oldal üzenetére : a címzettnek kézbesítve. Látta✅ .

Ha eddig nem volt rosszul, most fordult vele a szoba egyet. Ahogy visszanézte, látta, hogy az arca is benne volt, és sírt... Ezért Lou nem megbüntetni, hanem egyenesen fel fogja négyelni, aztán majd a maradványait elássa! Mindig is érzékeny volt arra, ha Zotya maga játszott, hiszen annyira féltette a kincsét, de most ezzel... Túllőtt a célon. Nagyon. Ahogy fölvette a készüléket a felvétel leállítása miatt, az arca püffedt volt, a szemei vörösek a sírástól, mint akit most erőszakoltak meg.

-Meg fog ölni... - motyogta kétségbeesetten, főleg, amikor felugrott a kis chat fej, hogy Lajost írt neki.... Reszketve nyomott rá az olvasásra, de az üzenet nem volt hosszú, csupán két szó állt benne:

Apucim: Indulok haza!

Zotya összetört. Kiment a fürdőbe, lemosta a segédeszközöket, és vett egy zuhanyt. Normál esetben Lou fél óra alatt ért haza a stúdióból, de most kevesebb, mint húsz perc is elegendő volt neki. Tudta, mire ment ki Zotya, de azt is, hogy ezzel milyen szintű sérüléseket okozhatott volna magában. Dühös volt, de nem csupán a göndörre. Ő is hibás volt, hiszen tudta, hogy Zotya szándékosan bosszantja, mégsem nyúlt hozzá. Sietve állt be a garázsba, majd szinte kettesével véve a lépcsőfokokat rohant fel a kedveséhez. Amikor benyitott, Zotya magzatpózban fekve pityergett. Szó nélkül lépett hozzá és ült le mellé.

- Bo... bocsánat... - szipogta rémülten a fiatalabb.

- Semmi baj. Ugye tudod, hogy ennél sokkal rosszabbul is járhattál volna?

- I... Igen...

- Megnézem a kis fenekedet, baby. Feküdj el szépen!

Zotya tette, amire Lajos kérte, majd megérezte az idősebb tenyerét a félgömbjein.

- Jól van. Nem sértette meg a szövetet.

- Én csak...

- Büntetést akartál kicsikarni. Ezt teszed napok óta.

- Mivel hiányzol, és... hozzám sem értél!

- Ilyen állapotodban nem is fogok! Mégis, nem érezted, hogy fáj?

- De igen...

- És mi a faszért nem álltál le? Hmm? És ha épp nem vagyok Londonban és bajod esik? Akkor mi lett volna?

- Kérlek apuci... Ne kiabálj velem...

- Ne kiabáljak? Hol a faszba van az a szar?

- A fürdőben...

Lajos magára hagyta a pityergő göndört, és megkereste a bűnöst. Elborzadt a méretétől, hiszen tisztában volt Zotya határaival, nem véletlenül nem használta sosem négy ujját, csak hármat és nem az egész öklét! Összeszedte az anál plug-ot, majd elindult vele kifelé.

- Mit csinálsz vele? - kérdezte meg őt Zotya.

- Kidobom ezt a szart! Látni sem akarom!

Ahogy Lajos megmondta, kidobta egy papírzacskóba csomagolva a segédeszközt, amit két nap múlva el is vittek a szemétszállítók. Lajos nem ért továbbra sem a göndörhöz, de most azért, hogy gyógyulhasson. Két nap bőven elég volt a fiatalabbnak, és immáron újra előtört benne a vágy. Most azonban Lajos elé állt, és meg is mondta neki, nem kertelt.

- Apuci! Kérlek, szeretkezzünk! - simogatta meg az idősebb karját, aki éppen kirakta a kezében lévő távirányítót.

- Gyere ide kicsim! Nem fáj a kis feneked? - kérdezte meg szinte már rutin szerűen a férfi, hiszen az elmúlt két napban ez a kérdés olyan gyakori lett, mint az, hogy biztosítsák a másikat arról, hogy szeretik egymást.

- Nem. Csak vágyom rád... Kérlek! - ült le a fiatalabb a kedvese ölébe.

- Felviszlek! Kapaszkodj! - majd karjába véve felvitte az emeletre - Most megtanulod, hogy csak apuci játszhat a kis fenekeddel, édesem! Világos? - kérdezte Lajos, amint lerakta szerelmét a hatalmas ágyra.

- Világos, apuci!

- Most pedig vetkőzz, és térdelj föl! Hozom a nádpálcát! - amint ezt Lajos kimondta, Zotya szeme felcsillant a reménytől. Tudta jól, hogy Lajos sosem ütné meg komolyan, de annyira igen, hogy az izgatóan csípjen a bőrén. A szívverése felgyorsult, hiszen tudta, mire számíthat. Amint az idősebb belépett, Zotya már meztelenül pucsított, épp, ahogy a domináns párja elvárta azt tőle.

Lajos meztelenre vetkőzött, majd kezében a göndör egyik legkedvesebb játékszerével, a háta mögé lépett. Először csupán a pálca élével simított végig a formás fenekén, majd a heréin, és a combján. Nem ütötte meg, csak szelíden cirógatta, haladva a talpa felé. Zotya imádta, ha ott "kaphatott ki" először. Az idősebb a pálca végével megkaristolta a kissé ráncos bőrt, majd finoman megsuhintotta azt. A fiatal hangosan felsikkantott, de nem a fájdalomtól, csupán a meglepetés erejétől.

- Olyan gyönyörű vagy Zotya! El sem hiszed! - mondta neki Lajos, majd ismét rácsapott, ezúttal a másik talpára. A göndör fiú szája mosolyra húzódott az érintéstől. Mintha most végre hazaérkezett volna. Ez volt az otthona. Az újabb ütés a vádliját érte és ekkor már a hangját sem tudta és nem is akarta vissza fogni.

- Ahh! Apuci!

- Szereted, ha kikapsz, ugye?- kérdezte a nyilvánvalót Lajos.

- Ahh! Igen! Igen, apuci!

- Az én mazochista szerelmem. A bőröd minden apró kis szeglete viseli az ütések nyomát. Imádom látni, és azt is, hogy ez milyen örömet okoz neked.

Az újabb csapás a formás combokat érték. Zotya szíve vágtázott, a fülében dobolt a vére, ahogy a pálca haladt a heréi felé. Lajos minden alkalommal tudta, meddig mehet el. Soha nem volt túl sok vagy túl kevés, amit adott. Mindig csak annyit, amennyi a kedvesének még épp elegendő volt az örömhöz. Ekkor érezte meg az apró ütést a végtelenül érzékeny heréken. Hangja muzsika volt az idősebbnek. A pirosló szervek feszesen várták az újabb csapást, amit óvatosan kaptak meg. Épp csak érintve őket, hogy fájdalmat ne, de örömet érezzenek. Zotya pénisze lüktetett a vágytól, egy vékony csík előnedv már kibuggyant és a selymes lepedő felé tartott. Ujjai el fehéredtek, amint a párna sarkát markolta, hogy ezzel is terelje a figyelmét, és ne élvezzen el egyből.

- A pálcából elég ennyi! - jelentette ki Lajos, majd panaszra időt sem hagyva, belenyalt a rózsa közepébe. Zotya felsikkantott az érzéstől, hiszen imádta, ha kedvese a nyelvével ingerli őt. Lajos pedig ezt tette, éhesen falta a megérdemelt jussát, amit annyira nagyon szeretett. A nyelve befurakodott az izom gyűrű közé, hogy ott is megízlelhesse a kedvesét, aki már nyüszítve várta a folytatást. Nem volt képes betelni a szerelme elégedett sóhajaival, amiket ezzel csikart ki belőle, így a nyalakodás mellé még néha meg is szívta a szűk kis rést. Rengeteg idegvégződésnek hála Zotya már az önkívület határán volt, ám ekkor Lajos elhúzódott, és nyelve helyét az ujja vette át. Gyengéden cirógatta, masszírozta, majd szépen lassan benyomta az első ujjpercét. A szabad kezével Zotya pulzáló farka tövére markolt, majd úgy tartotta egy helyben, hogy idő előtt el ne élvezzen.

- Készen állsz a második ujjamra?

- Ahhh... Igen... - nyekeregte a göndör, mire párja óvatosan a másodikat is az első mellé fúrta. Zotya teste, mint egy jól be hangolt hangszer, úgy illett a kékszemű keze alá. Minden mozdulat annyira összehangolt volt, mint egy előre megrendezett színdarab. Lajos hozzáértő módon forgatta a csuklóját a szerelme legnagyobb örömére, amit hangos, artikulálatlan sikoltásai és nyögései biztosítottak. Az idősebb ajkai a feszülő heréket ingerelte, ami végképp túl soknak bizonyult már. Zotya akarta! Olyan kétségbeesetten akarta érezni végre magában Lajost!

- Kérlek... kérlek apuci!

- Mmmm? - morgott a férfi, hiszen szája tele volt a párja feszes ékszereivel.

- Tedd már be! Akarom!

Lajos elhúzódott, és hatalmas ütést mért a formás fenékre, amitől a fiatal szinte felsírt a boldogságtól.

- Én diktálom a szabályokat, édesem! És amúgy sem illik megzavarni apucit a desszert fogyasztása közben! Most pedig vedd a szádba a farkam! Tövig! Megtanítom, mikor kell hallgatni! - utasította Lajos a göndört. Zotya tudta, hogy ez is egy büntetési forma, hiszen párja mérete jócskán nagy volt. Nyüszögve fordult meg, és tette, amire kérték. Bár imádta Lajos farkának az ízét, és képes volt órákat azzal tölteni, hogy szopogassa és ízlelje, most mégis máshol akarta érezni, nem egészen lent a torkában. Lajos csupán akkor könyörült meg rajta, amikor a párja már szinte fuldoklott a hatalmas mérettől.

- Elég lesz! Ügyes fiú! - dicsérte meg Lou, és ez egyet jelentett: végre megkaphatja! Csillogó szemekkel várta, mit parancsol neki az ura, milyen pózban kívánja őt érezni.

- Feküdj a hasadra, lábakat szét!

Amíg tette, amire utasították, hallotta a gumis zacskó szakadásának a hangját, majd a jól ismert barackos síkosító kupakjának a pattanását. Hamarosan megérezte, amint Lajos felülről rácsorgatja a hűs anyagot a két fél gömbre, amit a szabad kezével húzott széjjel. Jócskán be lett kenve, lefolyt a heréin is, de nem bánta. Lajos sosem sajnálta tőle, hiszen minél többet kapott, annál jobban csúszott.

Pillanatokon belül megérezte a lábai közé térdelni az idősebbet, majd a tompa nyomás is megérkezett a rózsájára.

- Ha fájna, azonnal szólj! - mondta neki a férfi. Ezt minden alkalommal elismételte. Annyira vigyázott rá, óvta őt, mint egy ártatlan lényt, hiába volt már a szüzessége lassan hat éve a kékszemű birtokában. Igen. Ő volt neki az első férfi az életében, és biztos volt benne, hogy az utolsó is. Mintha a lelke másik felére talált volna az énekesben. Ahogy a férfi a csípőjét előre tolta, sikerült az első záróizmot akadály nélkül áttörni, minden probléma nélkül, de azért lassított. Időt akart adni, hiába nem ez volt az első alkalmuk. Tisztelte Zotyat, és olyan végtelenül szerette, hogy sosem akart volna neki kárt okozni. Néhány pillanat múlva már bátrabban csúszott felfelé a szűk falak között, amik forrósággal üdvözölték őt.

- Imádom, hogy ilyen szűk vagy, szerelmem! - csókolt a fiú hajába Lajos, majd a vállaiba kapaszkodott, és tövig elmerült párja testében. Zotya magán kívül volt az érzés miatt. Gyötörte a farkát súroló ágynemű, és a fenekét ostromló kedvese is. Képtelen volt várni tovább, főleg, amikor Lou eltalálta a testében a legérzékenyebb pontot. Zotya elvesztette a külvilággal a kapcsolatot, szemeiből patakzottak az öröm könnyei. Lajos, amint Zotya összeszorult körülötte, rá markolta csípőjére, és lehetetlenül mélyre hatolt benne. Mozgása már nem volt koordinált, a teste görcsösen rángott, ahogy tele pumpálta a szűk feneket magjával. Óvatosan húzódott ki, majd levéve magáról az óvszert, átölelte a pihegő kincsét.

- Szeretlek bébi. - szólalt meg az idősebb.

- Én is szeretlek, apuci! - szipogta Zotya, majd férje nyakába bújt, és beszívta a biztonságot adó illatot.

- Reggel lefürdetlek. Most aludj, kincsem. - cirógatta Lajos az egyetlenét, majd lassan mély álomba szenderültek.

Sztorinet 18+
XXX csajok
Pornó sztorik
Magyar pornó