Kéjrúdas játékok



Szürkületkor érkezem rokonlátogatásra. A vonatom egy órája ért be a faluba, utam Keresztanyámhoz vezet. Izgatottan nyitom a kertkaput.
Unokaöcséim kamaszkoruk 180 centis lendületével rohannak le. Az ikrek nevetve kapnak fel és pörgetnek meg.
- Hát Te? Hogy kerülsz ide a nagyvárosból?
Unokahúgaim is előkerülnek a szobából. A nagyobbik 8 éves, a kisebbik alig kettő.
- Kitti! – sóhajt áhítattal a nagyobbik kislány Réka.
Leplezetlen boldogsággal fonja nyakam köré a kis kezeit. Sebzett szívemre gyógyírként hat ez a fogadtatás.
Mikor kiegyenesedem Kerka kutató tekintetével találom magam szemközt. Ő nem kérdez semmit, csak átölel. Pár hete beszélgettünk. Nem vagyok panaszkodós fajta, neki mégis hosszan regéltem, hogy a mindenki által egekig magasztalt házasságomban senki se látja a katasztrófát. Akkor Ő javasolta, ha végképp nem bírom, szálljak vonatra és fújjam ki magam.
- Itt vagyok – suttogom a hajába.
Beinvitál, ételt rak elém, és az utolsó morzsáig belém diktálja.
- Túl sovány vagy Te lány. Nem jó ez így.
Pillanatnyilag a súlyom izgat a legkevésbé. Lassan kezdek felengedni. Felszabadító a tudat, hogy életem megkeserítője, akit esküm szerint szeretnem és tisztelnem kéne, cirka 200 kilométernyire van tőlem.
Észre sem veszem, gyomromból mikor tűnik el a görcs, hogy teli szájjal kacagok Öcséim humorán, hogy húgaim mindketten az ölemben ülve ugrálnak rajtam, hogy réges-rég beesteledett már.
Kerka megágyaz a vendégszobában.
- Most aludj, pihend ki magad. Holnap beszélünk még.

Reggel frissen ébredek. Szinte fájó az a süket csend a nagyvárosi forgalom után. Jólesően nyújtóztatom végtagjaimat, majd az órámra pillantok.
- Jó ég – ülök fel hírtelen. A mutatók fél tizet jeleznek. Idejére sem emlékszem mikor keltem ilyen későn.
Szégyenkezve kapom magamra a tiszta ruhám. Feltéptem az ajtót, és kis híján beleütközöm öcséim egyik haverjába.
- Csövi! – köszönt a fiú – Te vagy Kitti?
- Igen. – mormogom döbbenten. Ez a srác kísértetiesen hasonlít kedvenc színészemre, Johnny Depp-re. – Az volnék.
- Bálint. A szomszéd. Jóbarát. Fogadott gyermek.
- Hű!
Ennyi telik tőlem. Kedves, csibészes, szinte már pimasz mosolya tudatja, nem vette zokon morózus hangulatom. Én persze fejvesztve menekülök a fürdőbe és háttal az ajtónak támaszkodva fújtatok.
- Szedd össze magad öreglány – szólok szemközti tükörképemnek. – Nem vagy már nyeretlen kétéves.
Mégis úgy viselkedem, mint egy bakfis, aki meglátta álmai hercegét. Újból figyelmeztetem magam.
- Kapj a fejedhez. Legjobb esetben is minimum öt évvel fiatalabb. Különben is érzelmileg mélyponton vagy, naná, hogy az első pasi levesz a lábadról, aki kedves hozzád.

Hideg vízzel mosom meg az arcomat, majd hosszan sikálom a fogaim, közben gondolataim ismét a fiún járnak.
Mérgesen öblítek, és szilárd elhatározással indulok kifelé. Megfogadom, felnőttként viselkedem.
A többiek már reggeliztek, de mindannyian az étkezőben ülnek. Bálint is, aki fürkésző tekintettel, kíváncsian néz rám.
- Ti még nem ismeritek egymást. – kezdte volna a bemutatást Kerka.
- De igen. Volt szerencséje a rosszabbik Énemhez. – a fiú felé küldök egy mókás fintort. – Sorry, nemrég keltem, és ettől kellően zavart voltam.
- Nincs gond. – kacsint, amitől persze újból kicsúszott a lábam alól a talaj.
- Bálint szinte velünk lakik. – folytatja Kerka – A fiúk állandóan együtt lógnak, szóval már Ő is családtag.
- Igen, valami ilyesmit említett Ő is. – teljes figyelmemet a zsömle köti le, amíg elég erőt érzek magamban arra, hogy újra a szemei közé tudjak nézni. – Örülök.

Kötetlen csevegés folyik, miközben reggelizem. Élvezettel hallgatom az összeszokott nagy családi idillt. Rég nem volt már ilyenben részem.
- Mihez lenne ma kedved? – figyelek fel a nekem célzott kérdésre.
- Nem is tudom… Ötlet?
- Bálinttal le akarunk menni a Tiszához. Velünk jössz?
A fiúra nézek, aki helyeslően bólogat.
- Jó ötlet. Gyere.
- Nem bánom – vonok vállat nagyvonalúan – Mikor?
- Amint eltüntetted a tányérod tartalmát. – vihogott Zsolti a másik öcsém. – Bár innen nézve…
Valóban. Lányos zavaromban nem is egy, hanem négy zsömlét készítettem, amiből még mindig csak az elsőt faltam.
Egy legyintéssel elintézem. Öt kilométeres túra. Legalább nem fogunk az úton éhen halni.
Kerka egyet gondolhat velem, mert már hozza is a csomagoló anyagot, és villámgyorsan pakolni kezdi Peti hálózsákjába. Kihoz a kamrából három palack ásványvizet. Arányosan elosztja a három fiú táskájában.
- Én mit vigyek? – teszem fel, az engem foglalkoztató, úgy vélem jogos kérdést.
- Magadat Tesó. – teszi a vállamra a kezét Zsolti, majd aprólékosan végig mér – Így jössz?
Végignézek magamon. Első látásra nem találok kivetni valót az öltözékemben. Farmersort, ujjatlan póló, saru.
- Na jó, a sarut edzőcipőre cserélem.
- Olvasol a gondolataimban. Ja, és a fürdőruhád se hagyd itthon.

Amíg ki nem érünk a faluból, négyen egymás mellett lépkedünk. Bálint mesél a családjáról.
A nővére másik városba ment férjhez, szülei folyton dolgoznak, ha pedig otthon vannak, legjobb barátjuk, a vodkásüveg társaságában múlatják az időt. Barátsága a fiúkkal egyre szorosabbá vált. Kerka, számára anyja helyett anyja lett, Zsolt és Péter pedig, akárha Testvérei lennének.
- Most Te mesélj magadról. – néz oldalról rám. Újra a csibészes mosoly.
Keserű lesz a szám íze.
- Nem tudok neked érdekeset mondani. A fővárosban élek, ide… nyugalomra vágyom.
- Férjnél vagy igaz? Vele?
Hökkenten kapom fel a fejem, de kérdésem megelőzve felemeli a bal kezem, gyűrűsujjamon forgatni kezdi az ékszert.
- Férjnél igen. – keserűen kacagok. – Még Én sem lehetek tökéletes…
Bálint nem felel, arca komoly. Rájövök, még mindig a válaszra vár. Ekkor döbbenek rá, igen. Itt a döntés ideje. Hirtelen, talán a távolság teszi, de minden olyan egyértelművé, egyszerűvé válik. Miért is gondolkodik ezen hónapok óta?
- Nem, nem vele. Ha képes leszek váltani, azt már nem vele képzelem.

Minden figyelmemet Bálint köti le, és észre sem veszem, rég elhagytuk a falut, sőt, a Tisza tőlünk száz méterre már látható távolságban van. Az öcséim mögött elmaradva baktatunk Bálinttal.
Zavarom vele kapcsolatban elmúlt. Már valóban felnőttként vagyok képes viselkedni.
Az egész napot viháncolással töltjük. Délután már a folyóba is bemerészkedünk.
A srácok gyorsan belevetik magukat a vízbe, nekem ehhez több időre van szükségem.
- Drága nővérem, ne húzd az időt. Ugorj bele és kész.
Még csak bokáig állok a dermesztő vízben, mégis fogvacogva tiltakozom.
- Meg vagy Te őrülve? Ebbe?
- Tényleg! Gyere már. Pár perc után már nem olyan rossz. – fújtat Zsolti is.
- Aha, azért olyan kék már a szád! – fanyalgok, majd tágra nyílt szemekkel rémülten figyelem Bálint közeledését.
- Ugye nem…
- De igen! – feleli vigyorogva, majd szó nélkül az ölébe kap.
Sikoltozva kapálózom, persze hiába. Bent a mélyvízben szinte levegőt sem kapok a jéghideg sodrásban. Bálint mellém úszik, és hátamat, karomat dörzsöli, hogy minél előbb hozzászokjak. Ez érdekes mutatvány, figyelembe véve, hogy a sodrás hol engem, hol Őt kapja el.
Vidáman kacagva kapkodunk egymásért. Öcséim is beszállnak, és hol Barátjukat, hol engem terelgetnek a part felé.

A kezdeti nehézségek ellenére nagyon élvezem a vizet. Öcséim hamar megunják, mi Bálinttal még folytatjuk a kergetőzést. Mivel fáradunk, egyre lejjebb sodor minket a folyó.
- Jesszus – kapaszkodom lihegve a fiúba – Ki van zárva, hogy holnap lábra tudjak állni.
- Izomláz?
- Szabadalmaztatni fogom ezt a módszert. Tuti fogyókúra. Holnaptól idejárok edzésre.
Bálint nevetve szorít magához. Saját ötletemtől szinte katartikus állapotban már azon jár az eszem, ha tényleg megszabadulok gyötrelmeim okozójától, valóban valami hasonló vállalkozásba kezdek.
A fiúra nézek, aki a derekamat átölelve engem figyel, majd hirtelen közelebb hajol és lecsap vacogó számra.
Első döbbenetemet áramütésszerű érzés követi. Az agyam hidegen és józanul zakatol, amíg a testem újabb és újabb csókot követel.
Végül győz a józanság. Kibontakozom, és a part felé igyekszem az öcséim felé.

Este szalonnasütéssel zárjuk a napot. Csukott szemmel élvezem a tűz melegét arcomon. Sütni imádom a szalonnát, de megenni nem tudom, nem is szeretem. Amit élvezek az a hangulat és a társaság.
Mikor kinyitom a szemem, Bálint tekintetével találom magam szemközt. Értetlenül áll viselkedésem előtt. Még akkor is, ha igazából érti. Azóta, hogy kijöttünk a vízből, kétségbeesetten kerülöm vele a kettecsként. Honnan is tudná, mennyi bizonytalanság, és gátlás kavarog bennem. Fogva tart a tudat, hogy nem vagyok független. A köztünk lévő korkülönbség. A félelem egy újabb elveszett illúziótól.
Nem akarom, hogy bárki észrevegye, ingoványos talajon járok, és félő nem találom a kiutat. Erőt veszek magamon és belefolyok a társalgásba. Csak hamar élc céltáblája leszek, mert öcséim épp a vízbe jutásom történetét mesélik.
Réka, a nagyobbik húgocskám maszatos szájjal, kacagva mászik az ölembe. Szemei aprók, enyhén vörösek a fáradtságtól, de velünk akar maradni.
Sikerül meggyőznöm, de követeli, hogy Én fürdessem, olvassak neki mesét.
Lemosdatom. Kialkuszok egy gyors zuhanyozást. Amíg anyja felöltözteti, lemosom magamról a koszt, hajamból kiöblítem a füstöt és a folyó mocskát. Frissen és illatosan fekszünk Réka ágyában, és a Micimackót olvasom. Még csak ott tartok, mikor a torkos mackó beszorul nyuszi odújába, de Ő már édesdeden alszik.
- Nyah, hogy tudom így meg a mese végét? – suttogom vidáman.
Megsimogatom, jó éjt kívánva arcon csókolom, és halkan behúzom a szobája ajtaját. Mikor megfordulok, kis híján infarktust kapok. Szorosan az orrom előtt Bálint áll.
- Ez már szokásoddá fog válni? – kérdem tettetett haraggal, és ijedtséggel, hogy leplezzem felindultságomat, amit a közelsége vált ki. – Akárhányszor kijövök egy ajtón, beléd ütközöm.
- Beszélnünk kéne. Nincs valami mondanivalód?

Csak ennyi. Méltatlankodásomra ügyet sem vetve. Tömören. Lényegre törően.
Szóra nyitom a szám, de miután nem jut eszembe semmi okosság, becsukom. Bálint türelmesen vár. Az udvar felől öcséim hahotázása és Keresztanyám játékos veszekedése hallatszik.
- Miért tetted? - szegezem neki előbb a kérdést. Időt akarok nyerni, mielőtt színt vallok.
A fiú nagyon jól tudja, hogy a csókra gondolok.
- Egyszerűen csak megpróbáltam. Kíváncsi voltam mit szólsz hozzá. Tetszel nekem. Azt hittem ezt már észrevetted.
- Észrevettem. Te azonban elsiklottál egy apró, de fontos momentum mellett. Nem vagyunk egy súlycsoportban.
- Konkrétan mire gondolsz? A férjedre, akit nem szeretsz? A köztünk lévő évekre?
- Ez épp elég ok igen.
- Nem győztél meg.
- Mit akarsz tőlem? - sóhajtom. Érzem, vereséget szenvedek.
Bálint közelebb hajol, szinte a falhoz présel. Szája már súrolja az enyémet.
- Téged. Téged akarlak. – suttogja.
Kapitulálok. Kapaszkodom a fiú vállába, aki szenvedélyesen csókol. Hagyom magam sodortatni az árral, nem tiltakozom tovább. Életre kelti az érzéki bestiát, aki bennem lakik.
A szobám felé terelget. Végre csak magunk vagyunk. Kimondatlanul erre vágytunk egész nap.

Teljesen átadom magam neki. Közben a kisördög, rendületlenül susog a fülembe, hogy csak egy napja ismered, nem azt akarja, amit te, Ő még nem hosszútávra tervez. Elhessegetem. Kit érdekel. Vele akarok lenni. Most.
Bálint tarkómra simítja a kezét, hajamba túr. Másik keze derekamat öleli. Pólóm alatt engem fedez fel. Lefektet az ágyra és megszabadít felesleges ruhadarabjaimtól. Ezt teszem vele Én is.
Csókolja nyakam, szája mellemre kúszik, szaggatottan lélegzem.
- Jó ez neked? – néz rám fátyolos tekintettel.
Megnyugtatom és bíztatom, folytassa. Nem késlekedik. Szája most a hasamat térképezi, időnként incselkedés képen lejjebb téved. Forró leheletét érzem a bugyimon keresztül is, hangosan felnyögök, mert már lüktetek.
Ez tetszik neki, ezért hosszan kínoz, mire végül megkegyelmez. Lehúzza bugyimat, és combjaim közé fúrja arcát. Nyelvével előbb lágyan kényeztet. Derekam ívben megfeszül. Nem bírom sokáig. Csuklómat harapva élvezek, testem, akárha korbácsütés érné, rándul meg és remeg.
Bálint aprócsókokkal nyugtatja érzékeny testrészem, majd ugyan olyan lassan csókolgatva testem, érkezik vissza hozzám.
- Szép volt. Szép voltál. Még nem láttam, éltem át ilyet.

Tudatom lassanként kitisztul. Lehúzom magamhoz a fejét. Érzéki csókolózásba kezdünk.
Érzem nyilvánvaló izgalmát. Viszonzom hát a gyönyört, amit kaptam.
Simogatok, és ahol ujjaim járnak, azt szám követi. Érzem türelmetlenségét, mégis tovább kutatok. Számolom erogén zónáit. A végén nyöszörög.
- Kérlek…
Ám legyen. Végre birtokba veszem ékességét. Előbb lágyan cirógatom, majd marokra fogva kóstolgatom, ízlelem.
Nyalogatom körbe-körbe, majd a számba csúsztatva játszom ugyanezt. Élvezem rángásait.
Bólogató mozdulataim hatására a lepedőt gyűri, majd hajamba túrva adja a ritmust. Nyáltól, elő nedvtől csúszik rajta a kezem, keményen segítve ajkaim játékát. Végül Ő sem bírja tovább.
Egymás karjaiban alszunk el, és hogy mit hoz majd a reggel…

Sztorinet 18+
XXX csajok
Pornó sztorik
Magyar pornó
Vissza

Pornó sztori címkék


gangbang   kalauz   Villa   Toalet   Travi történetek  

feleségemet   Medence   Mám   ist   Anyód  

titkárn?   kivertük   Prosztata   Cukor fiúk   albérlet  

Mozi   Maszt   Talpnyalás   14 eves   Gép  







Duciszex Celeb 18+