Az elsõ csók

Talán három hónapja voltunk együtt, amikor kidobott a csajom. Akirõl azt hittem, hogy tényleg õ az Õ. Az igazi. Meg minden ilyen, amit elképzel az ember tizenhat évesen, némi tapasztalattal, de még túl sok idealizmussal, egy rózsaszínû szemüvegen át. Tényleg szerettem. Aranyos volt, kedves, bírtam a humorát és valami rohadtul szexi jelenség volt. Minden porcikáját imádtam. Aztán egyik este jött a derült égbõl a villámcsapás. Én már tervezgettem, hogy hétvégére kitalálok egy közös tóparti, ottalvós kirándulást, aztán egyszer csak mondta, hogy "tartsunk szünetet". Annyira nem számítottam erre, hogy csak hebegtem, semmi értelmeset nem tudtam neki mondani. Persze, a "szünetrõl" tudtam, mit jelent. Naiv és fülig szerelmes voltam, de hülye nem. Ennyi. És amikor megkérdeztem miért, csak annyit mondott, "idõ kell, gondolkodni". Vagyis tényleg annyi. Pár nappal késõbb egyébként láttam a másik sráccal, aki miatt az "idõ kellett" neki. "Tartsunk szünetet" - istenem, mennyire szar szöveg, arra sem méltat, hogy megmondja, hogy ennyi volt.

Magasról tud az ember nagyot zuhanni. Aznap úgy mentem haza, hogy ha van egy híd útközben, le is ugranék róla. A buszon hazafelé nem néztem senkire, otthon szinte berúgtam az ajtót, köszönés nélkül mentem fel a szobámba és magamra zártam. Fater nem volt otthon, éjszakás volt, anya meg szerintem rögtön levágta, hogy jobb most engem nem baszogatni. Majd holnap elmondom, ha akarom. Szerencsére nyugton hagyott.

Aztán csörgött a telefon. Fel sem akartam venni, de azért megnéztem, ki az, hátha... Persze, a remény hal meg utoljára. De nem õ volt, hanem a legjobb barátom. Nagyon nem volt kedvem dumálni vele, de azért felvettem. Valószínûleg õ az egyetlen, akinek hajlandó voltam egyáltalán reagálni, de hozzá sem volt most kedvem, hiába voltunk nagyon jóban.

- Szia, mi van? - kezdtem és legszívesebben rögtön el is hajtottam volna. Elég jól ismert, úgyhogy nem lehetett nehéz ennyibõl levágnia, hogy valami baj van.

- Veled mi van? Valami gáz van otthon?

- Nem. Semmi. Csak Nóri. Mindegy. Majd holnap elmondom... most megyek. Majd holnap. Csáo! - aztán letettem. Azt gondoltam, hogy nem fog basztatni több hívással. Merthogy tényleg bírtuk egymást. Tudtam, hogy érti, most jobb, ha békén hagy. Zuhanyzás nélkül eldõltem az ágyamon és magamra húztam a takarót. Kb. egy óra telt el, amikor hallottam, hogy csöngetnek, aztán anyám pár percet beszél valakivel. Nem érdekelt. Egy perc múlva lépteket hallottam a lépcsõn, aztán kopogtak az ajtómon. Biztos voltam benne, hogy anyám az.

- Mi az? Aludni akarok! - kiabáltam ki, de megint csak két halk kopogás volt a válasz. Feltápászkodtam ajtót nyitni. És a barátom volt ott.

- Mi a faszt csinálsz itt? - értetlenkedtem, de csak nézett egy kicsit, aztán eltolt az ajtó elöl, vissza a szobámba. Bejött és bezárta maga mögött.

- Hoztam valamit - kezdte, de rögtön leállítottam. Nem volt kedvem hozzá, sejtettem, hogy valami ital lesz az. Elég gyakran jöttünk így össze nálam valami alkohol mellett gitározgatni, játszani, dumálgatni. De most rohadtul nem hiányzott.

- Nemár, most kurvára nincs kedvem semmihez! Majd holnap dumálunk! - legszívesebben hozzátettem volna, hogy "most menj a picsába innen", de valahogy nem akaródzott ilyet mondanom neki. Tényleg bírtam ezt a srácot, még ha most kurvára nem is hiányzott.

- Persze, majd holnap dumálunk. - folytatta - Ma nem kell. Ilyen búvalbaszott seggfejjel úgyse lenne kedvem sokat beszélgetni. - aztán elõkotorta a kabátjából a jól megszokott beherünket. A Becherovka mindkettõnk kedvence volt. Odament az ablakom alatt lévõ kis kanapémhoz, és lehuppant rá. Kényelmesen hátradõlt és komótosan lecsavarta a kupakot. Aztán meghúzta az üveget. Én még mindig az ajtó mellett álltam, nem tudtam hirtelen mit kezdeni az egésszel.

- Gyere már! - mondta kicsit hangosabban. Beletörõdtem. Megadóan ledõltem mellé és elvettem az üveget. Meghúztam én is. A kellemes melegség végigterjedt a mellkasomban. Jól esett. Hátradõltem és becsuktam a szemem. Talán annyit tudtam még kinyögni, hogy óbazmeg, vagy valami hasonlóan épületeset. Visszaadtam neki az üveget.

- Ja. - jött a válasz rögtön.

- Az az igazság, hogy kurvára nem lepett meg. De ha egy hónapja szólok, hogy jobb lenne hagyni ezt a csajt, mit mondtál volna?

- Elhajtalak a picsába... gondolom. - tettem hozzá elgondolkodva. Igazából a barátomnak nem volt szimpi a csaj, azt régóta tudtam. De nem nagyon érdekelt. Igazából egy kicsit sem érdekelt.

- Ja. - volt ismét a válasz - Szerintem is.

Megint ivott egy kortyot és visszaadta az üveget. Ezután jó sokáig egyikünk sem szólt. És egyszer csak azt vettem észre, hogy nem is olyan rossz, hogy itt van. Jól esik a kedvenc beherünk, itt ül mellettem a legjobb barátom és valahogy most mintha másképp látnám a ma este történéseit. Kicsit kívülrõl. Azért még elég szarul voltam és ez valószínûleg látszott is rajtam. Néhányszor még szótlanul megjárattuk az üveget. Egyszer csak azt vettem észre, hogy átölelte a vállam, az apró kanapén pedig már egészen egymáshoz simulunk. Engem nézett. Én is rá néztem. Pár másodperc után halkan megszólalt:

- Te - aztán egy kis szünet - szerelmes seggfej.

Ezt valahogy olyan szeretettel mondta, hogy kicsit elszorult a torkom. Bénán rá mosolyogtam, õ is mosolygott, aztán a fejem egészen magához húzta és átölelt. Nem szólt semmit, csak ölelt, aztán a fejét a fejemre hajtotta. Majdnem elsírtam magam, olyan jó érzés volt. És közben annyira felszabadult bennem minden, amit a szakítás okozott. Már nagyon hálás voltam ennek a srácnak, hogy itt van velem. És nagyon szerettem érte. És azért is, hogy nem akar mindenáron beszélgetni. Csak itt van és magához ölel. Szinte egészen belebújtam a barátomba. Hallottam a szívdobogását, éreztem a testének a melegét, együtt mozdultam a mellkasával, ahogy lélegzett.

elso_xxy1.jpg

Talán egy-két könnycsepp is volt, amit remélem, nem vett észre. Hirtelen semmiért nem adtam volna ezt az érzést. És csak még jobban elszorult a torkom tõle. Néha finoman végigsimította a karom vagy a hátam, aztán csak ölelt tovább szótlanul. Nem tudom, meddig tartott, amíg azon a kicsi kanapén egymásba bújva öleltük egymást, de elbóbiskoltam. Egyszer csak arra ébredtem, hogy finoman felráz.

- Hé, most már aludjunk, haver! - lassan kibontakozott az ölelésbõl, szinte fájt tõle elszakadni. Ahogy az összesimuló testünk eltávolodott egymásétól, rögtön fázni kezdtem. Látta rajtam, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, mert sürgölõdni kezdett. Egészen fura helyzet volt, mintha õ lenne otthon és én lennék a vendég. Elõvette a paplant, megvetette az ágyamat, megigazította a párnát.

- Gyere, alvás van! - szólt rám megint, és levette a pólóját és elkezdte a nadrágot is lehúzni. Nem sokat gondolkodtam, rendesen támolyogtam az álmosságtól és az alkoholtól, meg általában mindentõl, ami történt. Ha állva becsuktam volna a szemem, úgy is elaludtam volna. Vártam, hogy eldõlhessek és ne fázzak a takaró alatt. Nagynehezen leszenvedtem magamról én is a ruháimat és alsónadrágra vetkõzve ledõltünk. Magunkra húzta a takarómat. Egész közel volt hozzám és nagyon jó volt megint érezni a testének a melegét.

- Akarsz ide jönni? - kérdezte szinte suttogva. Én meg nem is válaszoltam, csak egészen közel húzódtam hozzá. Éreztem az arcomon a leheletét, a térdünk összekoccant. Aztán átkarolt és még jobban magához húzott. Én meg hagytam. Csak belebújtam az ölelésébe, hagytam, hogy a mellkasához húzzon, a combjával rásimuljon a combomra és szinte minden porcikájával melegítsen. Félálomban voltam és fantasztikusan jó érzés volt, hogy most itt van velem és szinte eggyé válhatok a testével.

elso_xx2.jpg

Pár homályos emlék maradt meg az éjszakából. Valamelyikünk néha mozdul egyet, fordul egy kicsit. A lábam a lábai közé csúszik és a combomon érzem az enyémet maguk közé szorító combjai jólesõ melegségét. Hanyatt fekszem, õ egészen a mellkasomon nyugszik, a feje a vállamon. Az oldalamon fekszem, õ az egész testével hozzám simul hátulról és átölel. Aztán hanyatt fekszik, a fejem a vállába fúrva és a mellkasunk egymásén pihen. A lábaink összegabalyodva melegítik egymásét. Aztán hanyatt fekszem, õ oldalról hozzám simul és átkarol. Fogalmam sincs, melyik emlékkép az éjszaka mely részébõl származik.

Hihetetlenül nyugtalan álom volt, egyikünk sem aludt rendesen. Mégis életem addigi egyik legjobb, legmeghittebb éjszakája volt. És ezt nem adta még meg egyetlen addigi barátnõm sem. Nem a szexrõl, erotikáról szólt, hanem valami mélységes szeretet és bizalom volt az egészben. Persze, volt benne erotika is, mert nagyon jó érzés volt hozzásimulni és összefonódni vele, de ennek a jó érzésnek az a szeretet és bizalom volt az alapja, amit éreztem iránta. És talán õ is irántam.

elso_xx4.jpg

Amikor reggel felébredtünk, nem akartam megmozdulni. Egyszer csak elkezdte kibogozni a testét az enyémbõl, az ölelõ karok eltávolodtak, a combjaink lassan lecsúsztak egymáséról, végül már csak egymás mellett szorosan, hanyatt fekve próbáltunk rendesen felébredni. Oldalra fordítottam a fejem, mire õ is rám nézett. Nagyon furcsa volt ilyen közelrõl egymás szemébe nézni. Ennyire intim közelségben sosem voltam még fiúval - persze, ha az éjszakai egymásba gabalyodást most nem számítjuk. Csak néztük egymást nagyon-nagyon közelrõl, éreztem a lélegzetét. Ott, akkor nagyon szerettem ezt srácot. És hálás voltam neki. Talán fél percig nézhettük így egymást, amikor megszólalt.

- Hogy vagy? - és halvány mosoly játszadozott a szája sarkában.

- Sokkal jobban - nyögtem ki, aztán egy kis szünet után még hozzátettem - kösz!

A takaró alatt a kezemmel megtaláltam a kezét. Megfogtam, majd lassan egymáséba fonódtak az ujjaink. Kicsit furcsán nézett, de éreztem, hogy közben megszorítja a kezem. Erre már szélesen elmosolyodott. - Nincs mit! - mondta, aztán kicsit elkomolyodott. Talán egy percig néztük még egymást, mintha a másik gondolatait próbáltuk volna kitalálni.

- Fel kéne kelni. - nyögte ki végül és kibogozta az ujjait az enyémek közül. Elfordultam tõle az oldalamra és morogtam valamit. Aludni akartam. És talán azt, hogy öleljen át, amíg alszom.

- Hé! Nincs visszaalvás! - mondta és finoman átölelt hátulról. - Hahó! Felkelés! - és az állát a nyakamba fúrta, amire összerándultam és felnevettem.

vigasz3.jpg

- Jól van, kezdjük el a napot! - mondtam megadóan, közben éreztem a leheletét a nyakamon. Akármeddig tudtam volna így feküdni. És valahogy mindenképp el akartam neki mondani, milyen jó, hogy itt van. És hogy egyáltalán van. De nem nagyon tudtam, mit mondjak. Eltávolodott tõlem és hanyatt feküdt. Én is a hátamra fordultam és oldalra ránéztem.

- Azért, ... - folytattam volna, de valahogy megakadtam. Fogalmam se volt, mit mondjak.

- Azért, mi? - kérdezte egy kis várakozás után.

- Azért remélem, tudod, hogy nekem van a legfaszább barátom a világon... - aztán végig se gondoltam, de egy villámgyors puszit adtam az arcára. Kicsit kikerekedett a szeme, aztán szélesen elvigyorodott.

- Szerintem nem. - mondta vigyorogva - Mert az nekem van! -és csak nézett továbbra is a szemembe. Végül hirtelen még hozzátette:

- Szerelmes seggfej. - erre már mindketten vigyorogtunk egymásra. Néhány percig még erõt gyûjtöttünk, aztán hirtelen lerántotta rólunk a takarót. Bedõlt a szoba hideg levegõje. Ezután már gyorsan kimásztunk az ágyból és nekiálltunk felöltözni.

Én voltam a legnyomorultabb hangulatú szerelmes a világon. És közben én voltam a legboldogabb barát a világon.

Sztorinet 18+
XXX csajok
Pornó sztorik
Magyar pornó